A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat hivatalos blogja

Barlangtúrák, kutatások

Szakmai Napok 2016 - videó jegyzet

Szerző: Füredi Zoltán

2020. április 09. - Füredi Zoltán

2016. november 18-20-a között került megrendezésre Egerben a Barlangkutatók "Szablyár Péter" Szakmai Találkozója. Az eseményről videó jegyzetet készítettem, amelyet itt, a blogban szeretnék közreadni.

A konferenciaprogramhoz kötődően, a szokásokhoz híven szakmai kirándulásra került sor a pénteki napon,  A túra során Lengyel Janó, Regős Jócó és Hevesi Attila (a megjelenés sorrendjében) kalauzoltak bennünket a Bükk hegység izgalmas karszt ogjektumai között. A film elsősorban a szakmai kirándulás eseményeit dokumentálja.

Füredi Zoltán

Áttörés a József-hegyen - FRISSÍTÉS!!!

Szöveg: Borka Pál; kép: Berentés Ágnes; modell: Pali Baba

Az előzményekről és az áttörésről korábbi bejegyzésünkben, itt találtok infókat:

https://barlangaszat.blog.hu/2020/04/01/attores_a_jozsef-hegyen

------------------------------------------------------------FRISSÍTÉS!!!!!!-----------------------------------------------------------------------

Kedves Barátok, Ismerősök, Barlangászok és Mindenki!

Látva a nagy érdeklődést, ami nagyon jólesik a felfedezés 36-dik évfordulójának napján, úgy gondoljuk, felfedjünk az "áttörés" során alkalmazott titkos fegyvert, aminek segítségével az eddig ismeretlen dimenziókba nyerhettünk bepillantást. Mivel nagy, látványos járatokat nem könnyű találni, ezért a „Nem a járat kicsi, a barlangász túl nagy” elv alapján módosítottuk azt, amit tudtunk.

_mg_5648.jpgMagamnál vagyok

Ahogy mondtam, szinte minden ott volt előttünk és csak úgy elmentünk mellette, mert térdmagasság alatt nem nézeget az ember. A térképen sem lehet ábrázolni, mert már ott van.

_mg_5622_bf.jpgA nagy testvér figyel

_mg_5619_2bf_1.jpg

Csak az arányok, és a nézőpont más.. 

_mg_5685_2bf.jpgCsalóka perspektíva 

Úgy érezzük többen is észrevették a dolgot, vagy legalább is gyanakodtak, de nem buktattak le minket. Köszönet a cinkosságért, és talán még nagyobb köszönet azoknak, akik nem jöttek rá és úgy gratuláltak a sikerekhez. Igyekszünk rászolgálni, reméljük hamarosan tényleg igazi új részekről is közzétehetünk valamit!

_mg_5706_2bf.jpgÉn és a Kicsi Én

_mg_5601_bf.jpgPali Baba minden helyzetben megállt a saját lábán...vagy épp leült

 

p3145219_b.jpgKarbantartás

_mg_5696_2bf.jpgMert az apró részletek épp oly érdekesek, mint a nagy terek...

Elnézést a tréfáért, azért a képek reméljük kárpótlást nyújtanak. Köszönet érte Berentés Áginak, ő készítette a barlangász woodoo-babát is. (Jobb lesz nem megharagítani!)

palibaba.jpg             Szemelvények Pali Baba fejlődéstörténetéből

_mg_5708_b.jpgA kis csapat :) 

Köszönjük a figyelmet!

Jó szerencsét! 

 

Áttörés a József-hegyen

Szöveg: Borka Pál; kép: Berentés Ágnes

Egy régi álom vált valóra! Régóta sejtjük, hogy a József-hegyi-barlang még tartogat számunkra komoly meglepetéseket. Az évek során apránként sikerült ugyan több kisebb-nagyobb járat felfedezésével növelnünk a barlang hosszát, de jelentőségüket tekintve nem közelítik meg a felfedezést követő járatok impozáns méreteit. Úgy tűnt, az eddig alkalmazott kutatási technikák nem hozták meg a kívánt eredményt, ezért február, március időszakban egy az eddigiektől merőben eltérő és szokatlan módszert alkalmazva végül sikerült bepillantást nyernünk az eddig rejtőzködő csodába. Azt hiszem, a képek magukért beszélnek. A legszebb a dologban, hogy az egész végig ott volt az orrunk előtt, szó szerint elmentünk mellette!

A már sokszor bejárt Fagylaltos-ág végén kezdtünk alaposabban kutakodni, és még fél óra sem kellett, amikor ez a csodás látvány tárult a szemünk elé:_mg_5524_bf.jpg

Az „áttörés” kapujában

A Kinizsi-pályaudvar irányába haladva egy többszörösen átoldott, sajtszerűen lyukacsos járatrészbe juthatunk.

_mg_5549_bf.jpg

Szellem-járta-folyosó. A mennyezeten látható a sötét angyal

Az átbújók és kőhidak térképen szinte ábrázolhatatlanná teszik ezt a részt. A formavilág mellett a színek és képződmények változatossága jellemző az egészre.

_mg_5556_bf.jpg

Fantasztikus formák, színek

A bujkálás végén bejuthatunk a már ismert Vérpatak-terem felső részébe a Dinoszauruszhoz.

_mg_5588_bf.jpg

Dinoszaurusz (kettő is)

Ha mégsem döntenénk úgy, hogy visszatérünk a megszokott részekhez, akkor haladhatunk tovább a Kinizsi-pályaudvar felé.

_mg_5608_bf.jpg

Új dimenziók nyílnak. UV = Új Világ

Érdemes folytatni az utat, mert a látvány egyre meggyőzőbben sugallja, hogy megéri még kutakodni a barlangban!

_mg_5619_2b.jpg

 A látszat ellenére a felvétel alatt egy gipsz sem pusztult el vagy szenvedett károsodást!

A végén egész meglepő helyen sikerül a Kinizsi-pályaudvar tetejébe visszaérni.

_mg_5673_bf.jpg

A piramis csúcsán. Milyen kicsi is az ember!

A felső omladékban is sikerült egy ígéretes helyre bukkanni, de itt nem tervezünk egyelőre további kutatást.

_mg_5704_bf.jpg

Sajnos lefelé csak omladék van

A további részletekről hamarosan beszámolunk, kövessétek figyelemmel a frissülő blogot! 

Jó szerencsét! 

Szemétszedés a Sohodol-barlangban

Kép és szöveg: Berentés Ágnes

Pont egy éve, hogy az erdélyi,  Damis melletti Sohodol nevű, mintegy 100 méter mély, aktív víznyelőben jártam.

Ez a barlang más, mint amibe a barlangászok általában szívesen mennek. Más, mert mássá tettük..

A lépcsőzetesen mélyülő, aprócska, majd nagyobb aknákban folytatódó, és patakos, szintes ágban végződő barlang bejárata ugyanis közvetlenül a műút mellett nyílik. És mivel könnyen megközelíthető, a környékbeliek nem másnak, mint szemétlerakónak használják. Ténykedésüket a befolyó patak is segíti, egész a barlang aljáig szállítja az útja során összegyűjtött szemetet. 

_mg_2700_bf_1.jpg

Egy éve, a túránk során szöget ütött a fejembe egy elhangzott mondat, miszerint "undorító ez a barlang!".
Amit láttam valóban nem épp gusztusos volt. Szemét közül indul a bevezető szár, és már az első aknában szemétlerakóba huppantunk.

Az elmúlt 1 évben többször megkíséreltem már visszatérni ide azzal a célzattal, hogy lefotózzam amit ott látok, jelen állapotában. És megtegyem ezt aztán is, hogy megtisztítottuk a barlang egyes részeit. Tudván, hogy a szemétszedés ezen formája nem megoldás a problémára, hisz még nincs szemétfogó háló a bejáraton, ugyanígy meg fog telni hulladékkal. És még nincs alapvető változás a helyiek gondolkodásában... addig a hálón fennakadt szemét maximum a bejáratot fogja eltömni....


Viszont úgy gondolom, a képeknek van figyelemfelhívó erejük. Ezt kihasználva, szeretném megmutatni, hogy ez a barlang bizony nagyon szép! Csupán tennünk kéne érte, hogy mindenki annak láthassa....! 

Miután az eltelt év során hol a csapathiány, hol az időjárás szabotálta a tervezett gyűjtést, most, a hosszú hétvégén végre összeállt egy kisebb csapat ezen célzattal.

ossz_001_b.jpg

ossz_00_f_1.jpg

 barlang bejárata. Mikor érkeztünk, és mielőtt távoztunk. 

ossz_01_f_b.jpg

Egy kisebb akna érkezésünkkor, majd egy órával és 7db szemeteszsák megtöltésével később.

_mg_2714_bf.jpg

_mg_2722_bf.jpg

A megrakott 110l-es zsákokat és bageket láncba rendeződve fel tudtuk termelni a kisebb aknákon. 

_mg_2755_bf.jpg

Várakozás a szerelő csapatra. 

_mg_2742_bf.jpg

Nem mindennapi kompozíció fogad az egyik akna alján....

_mg_2760_bf.jpg

A pangó víz által egy mellékágban felhalmozott szemét.

_mg_2768_bf.jpg

Aknalejárat...

_mg_2783_bf.jpg

Az aknák csipkés falairól a víz útját követve egész ruhásszekrényt meg lehetne tölteni, az ott talált textíliákból.

_mg_2796_bf.jpg

A hulladékból a benzines flakonokon át a különböző PET palackokon keresztül, műanyag szemetek, papucsok, labda, oldalborda, ökörszarv...stb..végtelen sorát lehetne felállítani. Így hiába a gyönyörű befoglaló kőzet, csodás színek, formák és képződmények, mert mindezt elfedi a bedobált, és a patak által behordott szemét.

_mg_2825_bf.jpg

_mg_2844_bf.jpg

A szemetet leszámítva a Sohodol egy nagyon tiszta, könnyen járható barlang. Szépen oldott formákkal és felületekkel, amiben az overál tiszta marad,a túra pedig egy élmény lenne.... 

_mg_2863_bf.jpg

Mivel aktív nyelőről van szó, nekünk pedig ismét esős idő jutott a hétvégén, így nem tudtunk hosszú időt lent tölteni. Sajnos, csak töredéke valósulhatott meg annak, amit szerettem volna. De ígyis jónéhány zsáknyi szeméttel lett kevesebb odalent, mégha a lent található több konténernyihez képest ez gyakorlatilag teljesen elhanyagolható mennyiség is. 

Mégis, ha az olvasók közül csak 1-2 ember úgy gondolja, hogy maga is rászánná az idejét hasonló projektere, vagy a legközelebbi alkalommal csatlakozna hozzánk, akkor úgy gondolom, már megérte a dolog. 


Köszönöm mind a Kolozsvári barlangkutatóknak--- Cugának (Kövecsi Szabolcs Attila), Manónak (Balla Áron), Törpinek (András Kinga), és Zsigmond Péternek---- mind Magyarországról ---Veres Réka----és Szlovákiából ---Stanislav Danko----érkezett kollégáknak, hogy segédkeztek a projektben.


Reméljük, lesz folytatás, valami napfényesebb időben....

 

Szerk: Berentés Ágnes 

 

 



 

 

UV maci kalandjai a "kék-barlangban"

Kép és szöveg: Berentés Ágnes

Hát ez meg micsoda??. „Ebbe a csajba meg mi ütött??!” gondolhatjátok, ahogy végig pörgetitek a képeket.... �

Kék színekben pompázik egy cseppkőbarlang, pedig nem színezi réz karbonátjait és nem is a festékszóró a titok nyitja?  Nem kék fénnyel van megvilágítva, és nem a photoshop kreálmányában járunk?

Akkor mégis mire kell vélni ezeket a színeket? És hogy jön a plüssmaci a képbe??? Tán így akarna különcködni a fotózásban??

Igen, és nem is. Tény, hogy az ásványok egy jelentős része UV fény hatására (100-400 nm) számunkra is érzékelhető, a látható fény tartományába eső fényt (380-760 nm) bocsátanak ki, tehát lumineszkálnak. Lehet ez fluoreszkálás, ami a besugárzás idejéig tartó kibocsátás, és lehet foszforeszkálás, amennyiben a fényhatás megszűnését követően másodpercekig tart a fényjelenség. Itt álltalában erről van szó… Pandora-bolygó világa elevenedik meg körülöttünk, miközben az egyébként átlagos cseppkőbarlang kékes fényekben tündököl a sötétben…a leadott fényekben 4-6 másodpercig tájékozódni is lehet…

Bár régóta foglalkoztatott már a gondolat, hogy egyszer érdekes lenne barlangban is fotózni UV fénnyel, ez remekül meg is maradt a gondolat szintjén. Mondván, nincs rendelkezésemre álló eszköz hozzá…ahhoz meg nem voltam kellően elszánt, hogy ezt a problémát orvosoljam. Mindaddig, még egy rovarfotós barátom, Spéder Feri át nem operálta saját vakuját UV vakura. Hoppá! Gondoltam. Hát elérhetővé vált az eszköz is…! Feri egy jó ember, aki szereti a hasát. Így egy üveg Nutelláért cserébe az én egyik régi vakum is túlesett a műtéten. Sikeresen.

Jónéhány próbán túl vagyunk már az UV vakuval, és aktuális, hús-vér modelleimmel (határtalan türelmükért ezúttal is köszönet!, a képek későbbiekben lesznek publikusak). Időközben rájöttem a technika és az egy vaku adta lehetőségekre, és korlátokra is. És felmerült az igény, hogy a jelenlegi, hosszú hullámhosszt (ami egészségre ártalmatlan, de az ásványok is kevésbé gerjednek e fénytartományban) le kéne cserélni egy rövid hullámhosszú fénycsőre. Egy germicid-csőre, amihez viszont új modellre is szükségem lesz. Így, egy otthoni casting alkalmával került a képbe Germaci, a germicid álló plüssmaci, aki e képsorozat főszereplője lett.  

Germaci próbaútjának helyszínét nem volt nehéz kiválasztani. Még valamikor korai egyetemi éveim alatt kerültem kapcsolatba először a Bódvarákó és Tornaszentandrás között magasodó Esztramos-heggyel. Akkoriban még nem barlangásztam, főként a hegy ritkaság számba menő növénytársulásai érdekeltek. Ez persze hozta magával a bányászattörténetét, a lenyűgöző ásványkülönlegességeit…és a barlangjait…  A hegy összetett sorsa egyszerre rázott meg, és gyönyörködtetett. Látva, mit adott, és mit vett el a bányászat..

Az Esztramos-hegy földtanilag az Aggteleki-, földrajzilag a Szalonnai-karszthoz tartozó ,a Bódva-völgyéből szigetszerűen kimagasodó,  ÉK-DNY- i irányítottságú, mára már megcsonkított hegy.

Maga a hegy triász időszaki mészkő, kisebb részt triász dolomit és tűzköves mészkő. A határukon húzódó törészóna kedvezett a vasas ércesedés kialakulásának, melyet már az Árpád-korban is bányásztak. Tájformáló, ipari szintű, előbb külszíni, majd mélyszinti vasércbányászata 1834-ben indult meg. 1951-től a bányászat figyelme a könnyen elérhető, jó minőségű mészkőre terelődött, melynek fejtése 1996-ig folyt, kisebb-nagyobb megszakításokkal. Mindeközben a hegy eredeti, 380 m -es magassága 320 méterre csökkent. Egyedi növénytársulásából egy kicsi sziklaoromnyi maradt, a feljegyzett, 52 barlangjából csupán 28. És mennyi, ami följegyzés nélkül tűnt el…

A mélyszinti művelés által feltárt barlangok jobbára a meddő tárolására alkalmas üregként végezték, felszíni társaikat nagyrészét lefejtették.  Képződményeik egy részét a bányászok és gyűjtők „megmenekítették”. A miskolci Herman Ottó Múzeum ásványgyűjteményének első darabjait is az innen származó különleges példányok adták.

Van, ami elpusztult, és van, ami megnyílt. A bányászat nélkül valószínű sosem látjuk, valójában mennyi kincset rejtett ez a hegy.

Az esztramosi barlangok genetikája és formavilága is eltér a környékbeliekétől. Hideg és melegvizek többszöri váltakozása formálta az üregeket, és alakította a képződményeket. A hegyből előkerült kalcitképződmények alaktani sokfélesége páratlan. A 320 m-es tszf magasság felett nyíló, vízszintes főtéjű barlangok mintegy 2 millió évükkel az ország legidősebbjei lehettek. Emléküket ma a Földvári Aladár-barlang őrzi…

Ezt az idős, pici, de UV fotózás szempontjára talán legérdekesebb barlangját látogattuk meg a hegynek két segítőmmel, Papkó Petivel és Germacival.

A Földvári Aladár-barlang történetét most egy plüssmaci léptékével és UV fényben mutatom be Nektek. 

 _mg_0850_2bf.jpg

Teljes lényében elvarázsol e kopár táj, most épp úgy, mint mindig. Leszállás előtt felnézünk még a Földvári Aladár-barlangot őrző védőpillérként szolgáló orom tetejére.  Távolban az egykori kőtörő üzem maradványai, és a kicsiny, páratlan növénytársulást őrző sziklaorom…   

1964-ben egy robbantás megnyitott a bányaudvar 312m -es szintjén egy, a többinél jelentősebb, formavilágát tekintve változatosabb üregrendszert. Sosem fogjuk megtudni, mennyi hasonlót szállítottak a kohókba innen, de a Földvári Aladár-barlang megmaradhatott. Elsőként az országban megóvása végett védőpillért jelöltek ki köré, ami többé kevésbé volt eredményes. Hisz bár a környező robbantások lökéshullámai és a „fosztogatók” nyomot hagytak a képződményekben, de a barlang megmaradt…

 _mg_0863_2.jpg

 Útnak indulunk!

_mg_0958_2_bf.jpg

Vastag szalagos kalcitok között vezet utunk a barlang első termében haladva. A járóút vonalából kitermelt tömbök fejreállítva pihennek a helyben hagyott rétegeken. Az UV fényében kitűnnek a tisztán kalcit anyagú sávok a sötét, vasban dúsabb rétegek közül.

_mg_0975_2bf.jpg

 Megannyi törésfelület, és cseppkőcsonk határolja azt a monumentális cseppkőképződményt ami az első nagyobb terem közepén fogad minket.  A ’70-es években „kiépítették” a barlangot látogatók számára. Germaci a törött cseppkövek függönye mögül néz ki az ablakon, a kiépítés emlékét őrző, ma már nem működő lámpán ülve.

 _mg_0886_2_bf.jpg

 Egy idős fa ágas-bogas gyökérzete?  Avagy az Oszlopok-terme egy kidőlt cseppkőoszlopának sokatmondó keresztmetszete…

_mg_0947_2_bf.jpg

Elcsodálkozom e megannyi színes gyűrűn itt, a fejem felett. Függőcseppkövek voltak valaha, mára sok más képződményhez hasonlóan ennyit hagyott belőlük az ember. A tiszta, majd a vas-oxiddal szennyezett kalcit rétegeket vastag hegyitej (montmilch) gyűrű öleli körül, melynek mikrokristályos tűi másodpercekig élénken foszforeszkálnak* az UV fény hatására…míg a vasban gazdag gyűrűk teljesen inaktívan viselkednek.

_mg_0876_2_bf.jpg

Kesze-kusza áttetsző helikit halmazok és fiatal, szennyeződésmentes cseppkőlefolyások világítanak egy gömbüstben az Oszlopok-termében.

_mg_0868_2_bf.jpg

Borsók mindenütt! A falakat borító túltelítődő oldatokból válik ki ez a megannyi borsókő. Tövüknél vasasabb volt az oldat, így csak ép, vagy letörött csúcsaik világítanak.

_mg_0881_2_bf.jpg

Ezek a borsókövek úgy esnek szét gömbhéjakra, mintha kis tojáshéjakat fejtenénk le róluk. Képződésük nem volt folyamatos, időnként víz lepte el őket, majd a szabad légtérből hegyitej rétegek váltak ki rájuk. E fehér kéreg mentén vállnak el „sapka szerűen” a rétegek.

_mg_0866_2_b_f.jpg

Nem olyan ritka itt, hogy a cseppkőoszlopot tetőtől-talpig borsókövek borítsák be.

_mg_0854_2_bf.jpg

Cseppkő, borsókő és hegyitej. Pusztulás és pusztítás.

_mg_0894_2_mbf.jpg

Ha ez a cseppkőoszlop mesélhetne…

_mg_0930_2_bf.jpg

De találtunk valami élőt, valami fejlődőt is! A barlang egy eldugott kis szegletében cseppkőfolyam csordogál mostanság is. A kis egyenetlenségeken a vízcseppek megtorpanva mikrotetarátás felületeket építenek.  Ez a tiszta, fiatal kalcit felület élénken világít az UV fény hatására.

_mg_0984_2_bf.jpg

Germaci első próbaútja véget ért. Hogy lesz-e még folytatás, vagy egyszeri kaland volt-e, majd kiderül �

_mg_8965_b_f.jpg

.Ezzel az esztramosi naplementével búcsúzunk tőletek :) 

 

*meg kell említenem, hogy Várhegyi (1997, Szakáll & Papp, Az Esztramos-hegy ásványai) szerint a hegyitej a kalcittal ellentétben szennyeződései miatt minden esetben elnyeli a hosszú hullámhosszú UV sugarakat, így nem bocsájt ki látható fényt gerjesztés hatására. Én a barlangi környezeten kívül fotóztam a Herman Ottó Múzeum ásványgyűjteményének hegyitej példányait is, a fotók szerint ezek fehéren fluoreszkálnak.  

A Lehetetlen-barlang, aminek bejáratához autópályát építettek

Kép és szöveg: Berentés Ágnes

Jártatok már olyan barlangban, amibe egy autópálya alagútból is le lehet jutni? Vagy aminek kürtőjében felmászva keresztülmászhatsz a vasbeton alagút tetején, hogy aztán folytasd utad a barlangjáratban? Egy olyan hegyben, amire azt mondták, hogy "lehetetlen, hogy itt barlang legyen"?  A Lehetetlen-barlangot mégis megtalálták a 2004-es autópálya építések során...

A Lehetetlen-barlang, vagy olaszul Grotta Impossibile nem messze a szlovén-olasz határtól nyílik, de már olasz területen, Basovizza településtől 1,4 km-re, DNy-i irányban, a főúthoz közel a fák között.
Ma már nem az autópályából nyíló bejáratot használják, mi egy sokkal kellemesebb, létrával kezdődő, majd kötéllel folytatódó, mesterséges lejáraton át jutottunk le, melyet nehéz vasajtó fed az illetéktelen kíváncsiskodók elől. Az impozáns, cseppkövekkel és borsókövekkel gazdagon díszített, csodás, tiszta termek után egy kb 40 m-es, "semmibe" ereszkedéssel lassan bontakoztak ki előttünk a barlang beláthatatlan méretű nagy termének formái. Egy kb 230 m hosszú, 70-80 m magas terem galériájára érkeztünk meg. A legerősebb lámpáink fényében sem tudtuk igazán belátni a teret. A térképet szemlélve araszolgattunk a tiszta cseppköveken és hatalmas kőtömbökön át lejáratot keresve a kiszemelt mellékág felé. Amit viszonylag könnyen meg is találtunk. img_8425_ossz_2_b.jpg

 

Tovább

Montenegró - két hét a fekete lábúak törzsében

Szöveg: Tóth Attila; kép: Spáda Ágnes Ilka

2017. 07. 28 - 08. 13-ig szokásos montenegrói tábor zajlott Njegusiban. Bekeyből szokásosan Tapsi és én, nem szokásosan erősítettük a csapatot. Legalábbis a Tapsi. Ö legtöbbször serpa és fotós illetve be-ki szerelőként vett részt az expedíciókban. Erről ő tud mesélni. Én Olcsi miatt 2 hétre mentem, mivel tavaly Vorona miatt kimaradt Montenegró. Ebbe Olcsi úgy ment bele, hogy az idén 2 hétre megyünk. Végére megunta a tengert is. Mondjuk ez azért nem látszott rajta. Részemről egyik nap Hideglelős, másik nap tenger viszonylatban ingáztam.

A táborról részletesen Gyovai Tomi írásában itt olvashattok: http://ftsk.hu/FTSK/turak/montenegro2017.pdf
montenegro-2017-08.jpg

Tovább

Egy megkésett beszámoló a 60. barlangnapról

Szöveg: Andrássi Zoltán

Ahogy veled is megtörténhetett volna…  ;)

2016. Július 23.
Az odaút csodás volt, igaziból csak két és félszer mentünk rossz irányba, de a modern technikának hála, most már mindent a GPS-re lehet fogni, szóval ez is annak a hibája, hogy nem használtuk, igaz próbáltuk aztán. A Csévi-szirteket meg fel lehet úgyis ismerni, így ha nagyon távolodsz tőle, akkor úgyis tudvalevő, hogy vissza kell fordulni.

Érkezés után sörnyitás, regisztráció, ismerősökkel történő beszélgetések hada és zöme, majd sátorállítás. Sátorka lehet arra számított, hogy meg fog telni estére, elvégre még nem is volt használva (majdnem azt írtam, hogy felavatva, de a rossz nyelvek mást értenének alatta/felette), de csak a vasárnap reggeli eső, mely bekergetett minket alája.

A csütörtök este a többlábúaké volt, mivel láttunk sok, a szentek sorába felvétetett János bogarat, illetve megtámadott egy szarvasbogár is, ráadásul hátulról (de nőstény), így mentésre szorultam, ezer hála és köszönet Áginak, Dalmának és a többieknek.

Tovább

Mamet jama - legénybúcsú a Velebitben

Kép és szöveg: Gordos Erik

Dizseri Barni '16 tavaszán kezdett el szervezkedni, hogy esetleg a közelgő esküvője előtt csak mi fiúk elmehetnénk valahová barlangászni. Valami nagyott szerettünk volna, de nem túl sok bonyodalommal. Eleinte a PF által sokszor látogatott Kačna jama merült fel ötletnek. Teltek-múltak a hetek és végül már nem is emlékszem hogyan, de végül a Mamet jamat szemeltük ki. Az előkészületeknél Kun Botond és az én régebbi emlékeinkre hagyatkoztunk és végül négyen vágtunk neki az akciónak június első hétvégéjén.

Tovább