Részlet Egri László rövid összefoglalójából közvetlenül az idei akció után:

Az idei feltárás az ún. Öreg-aknatól kezdődik, ez a rendszer DNy-i részén található. Egy viszonylag mély szinten volt minden amit találtunk. Tengerszint feletti magassága az új járatoknak kb. 1185m és 1240m között van. Felmértünk több mint 1400m-t, illetve van egy Csapda (akna és hasadék) nevű oldalág ami kb. 150-200m közötti lehet, de azt nem mértük föl idén.

Ez a feltárt hossz a Caninhoz képest szinte végig méltatlanul könnyen és kényelmesen járható fejlett (és nagyon huzatos) fosszil, 800m hosszon kb. 5m*5m szelvényű (Baradla és Utazás a Föld Középpontja felé), de a többszáz méteres Kis Mester is 3m*3m -es szelvényű. 

A KUTATÁS ELŐZMÉNYEI 2015-TŐL 2022-IG:

2015-ben a fő cél a Abisso Cesare Prez első magyar bivakhelyének a kialakítása volt egy előző évben talált száraz, magas hasadék végén kb. 400m mélységben, kb. 4 órányira a felszíntől. Innen a kb. 500m-es mélységben levő Ablakok aknájának (Pozzo della Finestra) a teteje volt megcélozva kutatási célnak. Meglepetésünkre egy nagyobb esőzésnek köszönhetően a bivakunk közvetlen közelében találtunk új jelentősebb részt -a Tihanyi vízhang-termét- és annak környékét jártuk be akkor. Közben a felszínről napi be- és kiszállással folyt a barlang poligon felmérése a bivakig.

2016-ban a Tihanyban kezdtünk el kürtőt mászni (amit minden évben azóta is egy napot folytattunk 2021-ig). Nyugat felé törtünk -a Prez kialakulásáért nagyban felelős vető-hasadék mentén- és meglett az ET5 hosszabb fosszilis járata és egy mélyebbi, eléggé feltáratlan aknája, aminek aljától az ott látottak és a régi térképe alapján feltételezhetően szűkebb, vizesebb? szakaszok következhetnek az ET5 végpontja felé.

2017-ben az ET5 mi szintünkön levő nagyobb aknájából próbáltuk sok oldalazó/hasadék mászással tartani az északi irányt és bejutottunk az Abisso Eugenio Boeganba. Útközben -ami még kiemelendő hogy- alpesi barlangokra nem igazán jellemző gazdag cseppkőképződményekkel találkoztunk helyenként a kisebb átmérőjű huzatos szakaszokon. Ezután készültek az eredményekről már publikálható térképek és cikkek is.

2018 Az ET5 SzH-terméből indult a fő kutatási irány É-ra ebben az évben... Át a kegyetlen Valéria-ágon majd sok fúrással jutottunk egyre feljebb az ún. Majmok Bolygója környékére.. 

2019 Kb. 700m-t térképeztünk fel, ebből 500m új rész volt. ÉK-en lettek új járatok kürtő mászás után (ÉNyi-átjáró, Halálka zóna); ill. két hosszabb ún. fosszil járat (egyik az ET6 fosszil) ami ismert részeket köt össze (viszont így gyorsabb lett a közlekedés)

2020 A kutatás elmaradt.

2021 A Tihany mászását befejeztük 80m magasan (ember számára túl szűk + szemből jön a víz, a Tihany 2 mászás még opció lehet egyszer). Az ÉNy-i átjáróban félbeszakadt egy mászás (ez nem igazi átjáró, valószínűleg a Tihany irányába jutunk el innen a jövőben; Jelleemzően egy kellemetlen hideg/huzatos/vízpermetes hely). A Halálka zóna térképezése után megtaláltuk az S3-barlangot (S3-sugárút). Az ET5 fő aknájának az É-i falán átmásztunk egy kb. 15m-es majomhíddal (Palóc-híd) egy nagyon impozáns járatba (Férfiak álma), ami DNy-ra tartott a már egyesült Picciola-Capelli-barlangok felé...

2022 A cél az volt, hogy DNy-i irányba kutassunk a Férfiak álma végén található X-aknákból. Az X-aknák kürtőmászása elindult, jelenleg félbehagyva. Az aknák alján meg lett a Férfiak álmához hasonló Legyen túz-ág, amivel a Prez felrobbant. +1000m felmért rész lett ebben az évben. Az ág részei: Andi-meander, Meander pokol, Mosógép és a Piros bicikli).

Bővebb beszámoló Modortól itt olvasható: https://fotelbarlangasz.blogspot.com/2022/10/barlang-feltaras-kanin.html

Kedves Olvasó, köszönöm az eddigi türelmet! SZÓVAL, MI IS TÖRTÉNT 2023-BAN?

Az egy hetes bivakos akcót megelőzően a Canin-fennsíkon tartózkodott már: Modor, Boros Norbert Kinder, Illés Andrea, Frank Gergő és Frank Máté. Modor és a Frank testvérek elvégezték bizonyos helyeken a Prez felsőbb részeinek a kötélcseréjét és átszerelését a biztonságosabb és könnyebb közlekedés érdekében. Szintén lejebb jutattak jelentős mennyiségű felszerelést, hogy nekünk már kevesebbet kelljen cipekednünk a bivak felé egy héttel később. Ezen kívül jártak az Increduli-, Gortani- és Hangyás-barlangoknál; nagyokat túráztak a fennsíkon ill a Boegan-katlanban táboroztak.

 2023.08.19 (szombat)

Előző este későn érkeztünk meg Laccal. A többiekkel a Goriuda-forrás alatt találkoztunk. Kicsit beszélgettünk a sötétben, aztán Andi, Gergő és Máté elindultak még akkor éjjel haza. Szombaton egy lendülettel eljutottunk a Prez bejáratához. Útközben megnéztük az S3-barlang bejáratát is, fokozott figyelemmel kell megközelíteni mert egy kitettebb helyen van. A Prez bejáratából fújt a már ismerős jéghideg levegő. Előtte egy hónappal kitakartuk, hogy olvadjon a bejárata mire megjövünk, nem is volt benne semmi jég. Mindenki mindössze egy nagy bivakos baggel kezdett ereszkedni a bivak felé. Ez ritkaság, mert normál esetben fejenként két könnyebb jut mindenkinek. Most azonban Modornak és a Frank tesóknak köszönhetően sok minden már előre el volt készítve és lejebb juttatva. Kb. 5 óra az ereszkedés, meanderekben mászás a bivakunkig. Szerintem az eddigi legjobb erőnlétben értük el a sátrat, sok helyen lett könnyebb szenvedni és egy szűkület is tágabb lett még 2022-ben. Érkezéskor elkezdtük a vízvezetéket a sátor mögötti szűk hasadékból beüzemelni a sátor elé, elrendezni a sátor alatti ponyvát, a sátrat kiteríteni... Közben a sátor előtti hasadékba ponyvát kifeszítve egy fekvőhelyet (Portaledge) alakítottunk ki 2m magasan egy ember számára. Ez lett a Modor fekhelye éjszakánként, így mi hárman valamivel kényelmesebben elfértünk aludni a sátorban. Kizártuk magunkat a külvilágból megint egy hétre, ill. az egész olyan mintha egy űrszondában utaznánk összezárva most pár napig.

Csak érdekesség: minden évben adódik valami érdekes probléma a bivakban. Idén az volt, hogy érkezés után 1-2 napig minden meleg levest, pluszos italt és teát csípősnek éreztünk. Egyesek a hirtelen megivott erős alkoholra gyanakszanak, mások az esetleg sátorponyvában kifejlődött észervétlen penész belélegzésére. Sírsz, amikor csíp minden meleg ital.

Prez bivakban, a sátron kívül egy fekvőhely kialakítva a hasadékban (Kinder képe)

2023.08.20 (vasárnap)

Az időjárási előrejelzés nekünk kedvező időt jósolt (anticikont) egész hétre, de azért a hét távolabbi napjait fentartásokkal kezeltük. Ha a Caninon esik, akkor az sokszor a délutáni órákban történik. Volt, hogy régebben emiatt éjjel kutattunk a barlangban és nappal aludtunk a bivakban. Idén erre nem volt szükség, mindössze igyekeztünk minden reggel fokozatosan a legkorábban felkelni, általában reggel 4-kor. Ez nekem nem igazán jött össze.

A lényeg... Vasárnap Lacc a Férfiak álmából indulva térképet rajzolt az X-aknákon lefelé a Legyen tűz majdnem legvégéig. A két járat jelentős találatnak minősül hosszuk és méretük miatt, könnyebben járhatóak, huzatosak, közel vízszintesen haladnak. Az X-aknák neve onnan ered, hogy van egy természetes repedés az akna közepén, ami egy X-re hasonlít (régebben azt hittük esetleg ember csinálta, de nem); és igazából lent ketté válik ezért van többes számban. Innen felfelé 15m-t jutottunk tavaly és még kb. ennyi van a tetejéig.

Az X-aknák, innen lefelé található a Legyen tűz ill felfelé egy kürtőmászás indul (Kinder képe)

Közben Kinder beszerelte az Öreg-aknát a Legyen tűz végén. Aznap úgy tűnt ez az akna lefelé 3 irányba szétnyílik, később rájöttünk mind a három talpa nagyjából egy ÉNy-DK irányú járatra (ennek később írom le a nevét) érkezik különböző nehezítő megoldásokkal. Az akna legdélebbi lejtőjén ereszkedtünk le. Kezdetben ez saras, aztán egy nagyobb homokos félig állfenékre lehet jutni. Onnan továbmentünk egy közel vízszintes ember méretű járaton DK-felé, ami nekiment egy szűkebb meandernek. A meanderben két irányba mehettünk tovább. A K-i meander egy kürtőben végződik, később a felmérés után rájöttünk ez a Mosógép, Meander Pokol alatti akna. A D-i meander rányílt a már említett ÉNy-DK irányú járatra, de oda aznap már nem ereszkedünk le. Visszafelé Laccal az Öreg-akna tetejéhez közel találkoztunk.

2023.08.21 (hétfő)

Őszintén leírom azt gondoltuk az előző nap talált új részekről, hogy túl mélyen vagyunk. A vízszintes, hosszabb régi járatokat feljebb kellene keresnünk. Ráadásul ahogy egyre mélyebben vagyunk annál nagyobb felszínről jöhet hozzánk a víz, plusz a karsztvízszint közelsége okot ad az óvatosságra.

Lacc és Kinder nekiállt az Öreg-akna tetejétől lefelé poligon vonalakat felvenni, aznap a Mosógép alatti aknáig jutottak. (A nem barlangászoknak írom: ez azt jelenti lézeres távmérővel és "iránymérővel" elkészítik a későbbi barlangi térkép gerincét). Modor és én leereszkedtünk a tegnapi végpontról szerintem 10m-t se arra a bizonyos ÉNy-DK-i irányú járatra. Ahová megérkeztünk azt a helyet később elneveztük Összefolyónak. Ide érkeznek vizek, amik egy lefolyószerű fejletlen szűk aknába nyelődnek el. Még mielőtt a nagy járat két különböző irányába elindultunk volna, bementünk egy Ny-ra menő nagyobb hasadék-járatba, alján meanderező vízzel. Az szintén egy kürtőben végződött, ami (mint később megtudtuk) a Piros bicikli nevű rész alatti akna.

A Kis Mester. Ahogy elindultunk ÉNy-ra a nagy járatban az Összefolyótól: balra fent láttuk az Öreg-akna D-i , középső, majd É-i nyílásait... Kényelmesen sétáltunk szinte; két jobbra, lefelé tartó járatba (tehát ÉK-i járatokba) be se mentünk, mert pár métert ereszkednünk kellett volna. Követtük a járatot enyhén felfelé, követve a járat bal falát... Az Öreg-akna középső nyílása alatt már egy kicsit szűkebb helyre kellett felmászni, ami után 15-20m-t kellett guggolva kisebb tócsákat elkerülni. Ezután a járat járhatóbbá válik (ált. 3x2m-es), van benne 2 helyen kisebb letörés... egy nagyobb félkörrel visszafordul pár száz méter után DK-i irányba. Természetesen huzat van mindenhol. Egy kürtővel végződik, aminek az aljából nyílik egy szifon (É-ra), és egy huzatoló félszifon (D-re). Ez a kérdőjelekkel teliaggatott "végpont" vízszintes távolságát tekintve már ugyanolyan közel van a Tavacska aknához, mint a Legyen Tűz (2022)-höz, persze a Tavacska akna felső részénél ahol mozogni szoktunk, jóval lejjebb van. A Kis Mester neve a Dűnéből ihletődött, ez egy kisebb homokféreg neve.

A Baradla-ág. Óh olvasó, ne hidd hogy a nap véget ért...  A Kis Mester bejárása után elindultunk Modorral az Összefolyótól a másik nagyobb járatba is, DK-i irányba. Hamarosan ledöbbentünk. Pár 10m-t vigyorogva tettünk meg a hatalmas járatban, kanyarról-kanyarra egymást előre engedtük bohóckodva... Viszont ez akkora volt már, hogy muszáj volt lehívni a többieket és megosztani ezt az örömöt. Felfoghatatlan volt, sokkolt mindenkit. Szinte 5x5m-es szelvénnyel halad a Baradla. A vége előtt van egy ferde rövid felmászás, azután kicsit "elszűkül" (értsd mondjuk 5 ember méretűre), na ott leszakítja az ember fejét a huzat. A legeslegvégén pedig van egy ferde falú terem/akna. Kb. 30m-es felmászásról lesz szó ott jövőre, és ez megy a Picciola-Capelli irányába! 

2023.08.22 (kedd)

Utazás a Föld középpontja felé. Lacc és Kinder folytatta a térképezést nagyjából az Összefolyó feletti meanderektől a Kis-Mester irányába. Modor és én ismét kettesben voltunk... Előző nap kinézte magának a Baradla vége előtti kisebb felmászásnál, hogy ott le kellene nézni egy DK-i irányba menő hasadékba. Én nem láttam benne sok perspektívát, pedig ami azután jött túltett még az előző napon is. Hiába, Modor nagyon érzi merre kell keresni! Szóval expedíciós beszereléssel leereszkedtünk kb. 10m-t egy kisebb állóvíz partjára, egy hasadékba. Onnan tudtunk DK-felé enyhén felfelé traverzálni... Majd megjelent az arcán a már ismert vigyor, bevárt és mutatta: menjek. Megint megy a fosszil. Ugyanúgy mint előző nap elindulunk egymást tessékelve... Enyhén lejtett a járat, eléggé saras is volt, csúszós is, huzat is volt, és nem akart vége lenni, csak ment... Egy helyen lejebb csúsztunk... Úgy két lépcsőben, hogy visszafelé a lépések megszűntek vagy nagyon csúszósá váltak... Mentünk tovább, pár helyen mélyebb vízbe léptünk mint a csizmánk szára... Egyre erősebbé vált egy távoli víz zúgás... Nehéz az egészet leírni, kicsit engem zavart a hangzavar, az átázás, hogy mélyen vagyunk. Bemásolom amit a Lacc írt: "Az "Utazás a Föld középpontja felé" (merthogy ezt így neveztük el később) legvégén egy befolyó szifon/félszifon van, ordenáré huzattal, mindez 1187m tengerszint felett. Persze maga a legmélyebb pont kicsit visszább van, ahol ez a víz egy bevágódott Vento-ban kifolyik, kérdőjeles pont, nem jártuk be. Ez a ventó egyébként a vizes bevágódás fölött felfele is folytatódik, de ott csak "sima" 3m*3m -es fosszilként. Iskolapéldája a vizzel kettévágott, lefele elventosodott fosszil eszményképének. Az "Utazás a Föld középpontja felé" végén a befolyó szifon egyben a feltárás és a rendszer legdélebbi pontja, az ág délkelet fele megy ki a rendszerből, vissza az ET5 felsőbb része alatti környéket közelíti. Az egész ágban rengeteg sáros üledék jelzi, hogy hóolvadáskor vagy nagyon rossz időben nem szabad ott lenni". Szóval egy részét jártuk csak be Modorral ennek akkor, majd visszafordultunk. A már leírt csúszós helyen ő még fel tudott mászni én pedig nem akartam. Ez lett az "Evakuációs pont". Elment egy fél órára kötélért és fúrógépért. Kicsit vártam, aztán visszaért Laccékkal, akik megint teljesen be voltak zsongva ettől az egésztől, én meg már nagyon nem. Mivel tényleg egy olyan részről van szó, ami mélyen van és sok a víz: azonnal elkezdték a bejárt résztől visszafelé poligon vonalakat felvenni. Így nem kellett később sokkal bizonytalanabb időjárási előrejelzéssel visszajönni.  

2023.08.23 (szerda)

Szerdára azt terveztük, hogy bemegyünk az Összefolyó és a Kis Mester közötti két oldalsó ágba, amit héfőn kihagytunk ill. megnézünk egy aknát a Baradla-ágtól K-re. Természetesen másik két ember csinálta egész nap a térképezést. Az kinézett akna megközelítéséhez erősen lehajolva kell bebújni egy rövid járatba, nem messze az Összefolyótól. Érdekes, hogy azon a kis szakaszon egy szinte szabályos kör alakú, vízzel feltöltött kis lyuk felett kell áttraverzálni (mint egy mini mexikói cenote). Az akna végül kb. 25-30m mélynek bizonyult és csak az alján tudtunk tovább haladni nagyjából D-i irányba. Ez egy szűkebb hasadék aminek az alját a lenti vizek valamelyest szélesebbre tágították itt-ott. Nem túl tágas az biztos. Van benne egy olyan hely is, hogy egy jelenleg kiszáradt szifonon kell átsétálni hosszan... Addig mentünk benne Modorral, amíg nem lettek a dolgok már túl szűkek. Ha nem lett volna  annyi sokkal egyszerűbb bejárandó dolog, akkor lehet erőltettük volna a dolgot. Így is bebújtunk két szűkebb helyre, az egyikből önállóan ki se tudtunk jönni megint. Ez az ág lett a Csapda. Ezután elindultunk a Kis Mester felé benézni a két szűz járatba, de Lacc és Kinder rábeszélt minket, hogy inkább a poligonvonal gyorsabb felvételében segítsünk. Úgy is lett.

2023.08.24 (csütörtök)

Égyre nehezebb volt felkelni, elindulni... legalábbis nekem. Korán kelünk, összevagyunk zárva napok óta, kell egy közös nevező mindig, ami igazából nem a legjobb senkinek... Ráadásul ez a DNy-i végpont napi 2-2,5 óra oda-vissza... Beszólogatok mindenkinek mindenért... Csütörtökön Kinder bölcsen úgy döntött, hogy pihen a pénteki kimenetre a bivakban és megcsinálja a leltárt, elrendezi a bivak környékét. Modor rövidebb időre elment bontani az ET6 fosszilhoz, majd visszatért a bivakhoz dél körül. Én és Lacc elmentünk még az Öreg-aknát átszerelni, mert rájöttünk a középső nyílásán sokkal gyorsabb lejutni a Kis Mesterhez és az Összefolyóhoz. Közben Laccnak arra is volt ideje, hogy tovább rajzolja a Legyen tűz végét a térképen. Estére már a bivakban enyhült a hangulat, maradt is még szerencsére lélekmelegítő innivaló.

2023.08.25 (péntek)

Terv szerint ébredtünk, egész jól el is tudtunk indulni a felszín felé. Persze a bivakot egy évre elpakolni nem lehet kapkodva. Elindulunk -> és tudatja a Prez ki a főnök, eltelik fél óra és még mindig a bivak közelében erőlködünk a bagjeinkkel... Ahányszor jön egy nehezebb rész elhangzik az "Éljen a Prez! csatakiáltás, amit mindenkinek ismételnie kell. A Prez szabályai, hogy 1 nem lehetnek érzelmek, 2 akasztani kell mindig kantárt. Az Éljen a Prez! kötelező ismétlése tulajdonképpen a harmadik dogma. Kora délután már a felszínen voltunk, egész jó időt jöttünk felfelé, azt hiszem 5-6 órát... Nagyon lassan összepakolunk, közben Lacc villáminterjúkat készít kamerával... Majd felmegyünk a DVP-házhoz telefonálni és megpihenni egy éjszakára. Elkezdődik a "kényszer felszínezés". Még 51 hét...

2023.08.26 (szombat)

A Gilberti menedékházban megtudtuk egy olasz ismerőstől, Marcotól, hogy a Picciola-Capelli csapattal egymást pont elmelőztünk pár perccel. Csak ámultak az ottaniak, amikor mesétük mi minden történt velünk a héten. Legnagyobb meglepetésünkre és örömünkre befutott Pataki Dénes és Kriston Szilárd is valahonnan teljesen váratlanul! Dénestől, úgy ahogy Modortól sokat tanultam; az első kutatási években nagyon sokat tett Dénes a barlang feltárása érdekében... Hazautazás.

Alaprajzi nézetben a 2015 és 2023 között általunk felmért részek + fehérrel ami már ismert részek de még nem jártunk ott és nem mértük fel újra

JÖVŐBELI TERVEK

- a Baradla-ág végén a ferde fal megmászása elsődleges prioritást élvez (az megy DNy-ra a Picciola-Capelli felé)

- Megnézni az idén nem bejárt részeket két helyen: Az utazás a Föld középpontja felé részen és a Kis Mester és Összefolyó között

- ÉNy-i átjáró mászásának a befejezése, vagy kiszerelése; X-aknák mászásának a befejezése; a Piros bicikli      kürtőjének az elkezdése egyszer

- a Prez végpontjára lemenni végre; átnézni az Ablakok-aknáját és a szifonja feletti aknát

- a következő bivakos akció előtt legalább 1-2 barlangot újramérni a felszíni bejáratuktól a lenti csatlakozási pontokig

- a barlangrendszer térképének aktualizálása

KÖSZÖNETNYÍLVÁNÍTÁS

Köszönjük barátainknak a biztatást, szeretteinknek a türelmet! Az engedélyek beszerzését! A felszíni ügyeletet és az időjárási jelentések elküldését! A PAC-Alpin támogatását! Köszi Modor és Lacc, hogy ennyire alaposan előkészítettétek az akciót!

Ne feledjétek, a mi sikerünkhöz az előző táborok részvevői is kellettek!

MODOR, KINDER, ERIK és LACC (PF, mi így nyaralunk)

Gordos Erik, 2023.09.22

2016. november 18-20-a között került megrendezésre Egerben a Barlangkutatók "Szablyár Péter" Szakmai Találkozója. Az eseményről videó jegyzetet készítettem, amelyet itt, a blogban szeretnék közreadni.

A konferenciaprogramhoz kötődően, a szokásokhoz híven szakmai kirándulásra került sor a pénteki napon,  A túra során Lengyel Janó, Regős Jócó és Hevesi Attila (a megjelenés sorrendjében) kalauzoltak bennünket a Bükk hegység izgalmas karszt ogjektumai között. A film elsősorban a szakmai kirándulás eseményeit dokumentálja.

Füredi Zoltán

Az előzményekről és az áttörésről korábbi bejegyzésünkben, itt találtok infókat:

https://barlangaszat.blog.hu/2020/04/01/attores_a_jozsef-hegyen

------------------------------------------------------------FRISSÍTÉS!!!!!!-----------------------------------------------------------------------

Kedves Barátok, Ismerősök, Barlangászok és Mindenki!

Látva a nagy érdeklődést, ami nagyon jólesik a felfedezés 36-dik évfordulójának napján, úgy gondoljuk, felfedjünk az "áttörés" során alkalmazott titkos fegyvert, aminek segítségével az eddig ismeretlen dimenziókba nyerhettünk bepillantást. Mivel nagy, látványos járatokat nem könnyű találni, ezért a „Nem a járat kicsi, a barlangász túl nagy” elv alapján módosítottuk azt, amit tudtunk.

Magamnál vagyok

Ahogy mondtam, szinte minden ott volt előttünk és csak úgy elmentünk mellette, mert térdmagasság alatt nem nézeget az ember. A térképen sem lehet ábrázolni, mert már ott van.

A nagy testvér figyel

Csak az arányok, és a nézőpont más.. 

Csalóka perspektíva 

Úgy érezzük többen is észrevették a dolgot, vagy legalább is gyanakodtak, de nem buktattak le minket. Köszönet a cinkosságért, és talán még nagyobb köszönet azoknak, akik nem jöttek rá és úgy gratuláltak a sikerekhez. Igyekszünk rászolgálni, reméljük hamarosan tényleg igazi új részekről is közzétehetünk valamit!

Én és a Kicsi Én

Pali Baba minden helyzetben megállt a saját lábán...vagy épp leült

Karbantartás

Mert az apró részletek épp oly érdekesek, mint a nagy terek...

Elnézést a tréfáért, azért a képek reméljük kárpótlást nyújtanak. Köszönet érte Berentés Áginak, ő készítette a barlangász woodoo-babát is. (Jobb lesz nem megharagítani!)

             Szemelvények Pali Baba fejlődéstörténetéből

A kis csapat :) 

Köszönjük a figyelmet!

Jó szerencsét! 

Egy régi álom vált valóra! Régóta sejtjük, hogy a József-hegyi-barlang még tartogat számunkra komoly meglepetéseket. Az évek során apránként sikerült ugyan több kisebb-nagyobb járat felfedezésével növelnünk a barlang hosszát, de jelentőségüket tekintve nem közelítik meg a felfedezést követő járatok impozáns méreteit. Úgy tűnt, az eddig alkalmazott kutatási technikák nem hozták meg a kívánt eredményt, ezért február, március időszakban egy az eddigiektől merőben eltérő és szokatlan módszert alkalmazva végül sikerült bepillantást nyernünk az eddig rejtőzködő csodába. Azt hiszem, a képek magukért beszélnek. A legszebb a dologban, hogy az egész végig ott volt az orrunk előtt, szó szerint elmentünk mellette!

A már sokszor bejárt Fagylaltos-ág végén kezdtünk alaposabban kutakodni, és még fél óra sem kellett, amikor ez a csodás látvány tárult a szemünk elé:

Az „áttörés” kapujában

A Kinizsi-pályaudvar irányába haladva egy többszörösen átoldott, sajtszerűen lyukacsos járatrészbe juthatunk.

Szellem-járta-folyosó. A mennyezeten látható a sötét angyal

Az átbújók és kőhidak térképen szinte ábrázolhatatlanná teszik ezt a részt. A formavilág mellett a színek és képződmények változatossága jellemző az egészre.

Fantasztikus formák, színek

A bujkálás végén bejuthatunk a már ismert Vérpatak-terem felső részébe a Dinoszauruszhoz.

Dinoszaurusz (kettő is)

Ha mégsem döntenénk úgy, hogy visszatérünk a megszokott részekhez, akkor haladhatunk tovább a Kinizsi-pályaudvar felé.

Új dimenziók nyílnak. UV = Új Világ

Érdemes folytatni az utat, mert a látvány egyre meggyőzőbben sugallja, hogy megéri még kutakodni a barlangban!

 A látszat ellenére a felvétel alatt egy gipsz sem pusztult el vagy szenvedett károsodást!

A végén egész meglepő helyen sikerül a Kinizsi-pályaudvar tetejébe visszaérni.

A piramis csúcsán. Milyen kicsi is az ember!

A felső omladékban is sikerült egy ígéretes helyre bukkanni, de itt nem tervezünk egyelőre további kutatást.

Sajnos lefelé csak omladék van

A további részletekről hamarosan beszámolunk, kövessétek figyelemmel a frissülő blogot! 

Jó szerencsét! 

Pont egy éve, hogy az erdélyi,  Damis melletti Sohodol nevű, mintegy 100 méter mély, aktív víznyelőben jártam.

Ez a barlang más, mint amibe a barlangászok általában szívesen mennek. Más, mert mássá tettük..

A lépcsőzetesen mélyülő, aprócska, majd nagyobb aknákban folytatódó, és patakos, szintes ágban végződő barlang bejárata ugyanis közvetlenül a műút mellett nyílik. És mivel könnyen megközelíthető, a környékbeliek nem másnak, mint szemétlerakónak használják. Ténykedésüket a befolyó patak is segíti, egész a barlang aljáig szállítja az útja során összegyűjtött szemetet. 

Egy éve, a túránk során szöget ütött a fejembe egy elhangzott mondat, miszerint "undorító ez a barlang!".
Amit láttam valóban nem épp gusztusos volt. Szemét közül indul a bevezető szár, és már az első aknában szemétlerakóba huppantunk.

Az elmúlt 1 évben többször megkíséreltem már visszatérni ide azzal a célzattal, hogy lefotózzam amit ott látok, jelen állapotában. És megtegyem ezt aztán is, hogy megtisztítottuk a barlang egyes részeit. Tudván, hogy a szemétszedés ezen formája nem megoldás a problémára, hisz még nincs szemétfogó háló a bejáraton, ugyanígy meg fog telni hulladékkal. És még nincs alapvető változás a helyiek gondolkodásában... addig a hálón fennakadt szemét maximum a bejáratot fogja eltömni....

Viszont úgy gondolom, a képeknek van figyelemfelhívó erejük. Ezt kihasználva, szeretném megmutatni, hogy ez a barlang bizony nagyon szép! Csupán tennünk kéne érte, hogy mindenki annak láthassa....! 

Miután az eltelt év során hol a csapathiány, hol az időjárás szabotálta a tervezett gyűjtést, most, a hosszú hétvégén végre összeállt egy kisebb csapat ezen célzattal.

 barlang bejárata. Mikor érkeztünk, és mielőtt távoztunk. 

Egy kisebb akna érkezésünkkor, majd egy órával és 7db szemeteszsák megtöltésével később.

A megrakott 110l-es zsákokat és bageket láncba rendeződve fel tudtuk termelni a kisebb aknákon. 

Várakozás a szerelő csapatra. 

Nem mindennapi kompozíció fogad az egyik akna alján....

A pangó víz által egy mellékágban felhalmozott szemét.

Aknalejárat...

Az aknák csipkés falairól a víz útját követve egész ruhásszekrényt meg lehetne tölteni, az ott talált textíliákból.

A hulladékból a benzines flakonokon át a különböző PET palackokon keresztül, műanyag szemetek, papucsok, labda, oldalborda, ökörszarv...stb..végtelen sorát lehetne felállítani. Így hiába a gyönyörű befoglaló kőzet, csodás színek, formák és képződmények, mert mindezt elfedi a bedobált, és a patak által behordott szemét.

A szemetet leszámítva a Sohodol egy nagyon tiszta, könnyen járható barlang. Szépen oldott formákkal és felületekkel, amiben az overál tiszta marad,a túra pedig egy élmény lenne.... 

Mivel aktív nyelőről van szó, nekünk pedig ismét esős idő jutott a hétvégén, így nem tudtunk hosszú időt lent tölteni. Sajnos, csak töredéke valósulhatott meg annak, amit szerettem volna. De ígyis jónéhány zsáknyi szeméttel lett kevesebb odalent, mégha a lent található több konténernyihez képest ez gyakorlatilag teljesen elhanyagolható mennyiség is. 

Mégis, ha az olvasók közül csak 1-2 ember úgy gondolja, hogy maga is rászánná az idejét hasonló projektere, vagy a legközelebbi alkalommal csatlakozna hozzánk, akkor úgy gondolom, már megérte a dolog. 

Köszönöm mind a Kolozsvári barlangkutatóknak--- Cugának (Kövecsi Szabolcs Attila), Manónak (Balla Áron), Törpinek (András Kinga), és Zsigmond Péternek---- mind Magyarországról ---Veres Réka----és Szlovákiából ---Stanislav Danko----érkezett kollégáknak, hogy segédkeztek a projektben.

Reméljük, lesz folytatás, valami napfényesebb időben....

Szerk: Berentés Ágnes 

Hát ez meg micsoda??. „Ebbe a csajba meg mi ütött??!” gondolhatjátok, ahogy végig pörgetitek a képeket.... �

Kék színekben pompázik egy cseppkőbarlang, pedig nem színezi réz karbonátjait és nem is a festékszóró a titok nyitja?  Nem kék fénnyel van megvilágítva, és nem a photoshop kreálmányában járunk?

Akkor mégis mire kell vélni ezeket a színeket? És hogy jön a plüssmaci a képbe??? Tán így akarna különcködni a fotózásban??

Igen, és nem is. Tény, hogy az ásványok egy jelentős része UV fény hatására (100-400 nm) számunkra is érzékelhető, a látható fény tartományába eső fényt (380-760 nm) bocsátanak ki, tehát lumineszkálnak. Lehet ez fluoreszkálás, ami a besugárzás idejéig tartó kibocsátás, és lehet foszforeszkálás, amennyiben a fényhatás megszűnését követően másodpercekig tart a fényjelenség. Itt álltalában erről van szó… Pandora-bolygó világa elevenedik meg körülöttünk, miközben az egyébként átlagos cseppkőbarlang kékes fényekben tündököl a sötétben…a leadott fényekben 4-6 másodpercig tájékozódni is lehet…

Bár régóta foglalkoztatott már a gondolat, hogy egyszer érdekes lenne barlangban is fotózni UV fénnyel, ez remekül meg is maradt a gondolat szintjén. Mondván, nincs rendelkezésemre álló eszköz hozzá…ahhoz meg nem voltam kellően elszánt, hogy ezt a problémát orvosoljam. Mindaddig, még egy rovarfotós barátom, Spéder Feri át nem operálta saját vakuját UV vakura. Hoppá! Gondoltam. Hát elérhetővé vált az eszköz is…! Feri egy jó ember, aki szereti a hasát. Így egy üveg Nutelláért cserébe az én egyik régi vakum is túlesett a műtéten. Sikeresen.

Jónéhány próbán túl vagyunk már az UV vakuval, és aktuális, hús-vér modelleimmel (határtalan türelmükért ezúttal is köszönet!, a képek későbbiekben lesznek publikusak). Időközben rájöttem a technika és az egy vaku adta lehetőségekre, és korlátokra is. És felmerült az igény, hogy a jelenlegi, hosszú hullámhosszt (ami egészségre ártalmatlan, de az ásványok is kevésbé gerjednek e fénytartományban) le kéne cserélni egy rövid hullámhosszú fénycsőre. Egy germicid-csőre, amihez viszont új modellre is szükségem lesz. Így, egy otthoni casting alkalmával került a képbe Germaci, a germicid álló plüssmaci, aki e képsorozat főszereplője lett.  

Germaci próbaútjának helyszínét nem volt nehéz kiválasztani. Még valamikor korai egyetemi éveim alatt kerültem kapcsolatba először a Bódvarákó és Tornaszentandrás között magasodó Esztramos-heggyel. Akkoriban még nem barlangásztam, főként a hegy ritkaság számba menő növénytársulásai érdekeltek. Ez persze hozta magával a bányászattörténetét, a lenyűgöző ásványkülönlegességeit…és a barlangjait…  A hegy összetett sorsa egyszerre rázott meg, és gyönyörködtetett. Látva, mit adott, és mit vett el a bányászat..

Az Esztramos-hegy földtanilag az Aggteleki-, földrajzilag a Szalonnai-karszthoz tartozó ,a Bódva-völgyéből szigetszerűen kimagasodó,  ÉK-DNY- i irányítottságú, mára már megcsonkított hegy.

Maga a hegy triász időszaki mészkő, kisebb részt triász dolomit és tűzköves mészkő. A határukon húzódó törészóna kedvezett a vasas ércesedés kialakulásának, melyet már az Árpád-korban is bányásztak. Tájformáló, ipari szintű, előbb külszíni, majd mélyszinti vasércbányászata 1834-ben indult meg. 1951-től a bányászat figyelme a könnyen elérhető, jó minőségű mészkőre terelődött, melynek fejtése 1996-ig folyt, kisebb-nagyobb megszakításokkal. Mindeközben a hegy eredeti, 380 m -es magassága 320 méterre csökkent. Egyedi növénytársulásából egy kicsi sziklaoromnyi maradt, a feljegyzett, 52 barlangjából csupán 28. És mennyi, ami följegyzés nélkül tűnt el…

A mélyszinti művelés által feltárt barlangok jobbára a meddő tárolására alkalmas üregként végezték, felszíni társaikat nagyrészét lefejtették.  Képződményeik egy részét a bányászok és gyűjtők „megmenekítették”. A miskolci Herman Ottó Múzeum ásványgyűjteményének első darabjait is az innen származó különleges példányok adták.

Van, ami elpusztult, és van, ami megnyílt. A bányászat nélkül valószínű sosem látjuk, valójában mennyi kincset rejtett ez a hegy.

Az esztramosi barlangok genetikája és formavilága is eltér a környékbeliekétől. Hideg és melegvizek többszöri váltakozása formálta az üregeket, és alakította a képződményeket. A hegyből előkerült kalcitképződmények alaktani sokfélesége páratlan. A 320 m-es tszf magasság felett nyíló, vízszintes főtéjű barlangok mintegy 2 millió évükkel az ország legidősebbjei lehettek. Emléküket ma a Földvári Aladár-barlang őrzi…

Ezt az idős, pici, de UV fotózás szempontjára talán legérdekesebb barlangját látogattuk meg a hegynek két segítőmmel, Papkó Petivel és Germacival.

A Földvári Aladár-barlang történetét most egy plüssmaci léptékével és UV fényben mutatom be Nektek. 

Teljes lényében elvarázsol e kopár táj, most épp úgy, mint mindig. Leszállás előtt felnézünk még a Földvári Aladár-barlangot őrző védőpillérként szolgáló orom tetejére.  Távolban az egykori kőtörő üzem maradványai, és a kicsiny, páratlan növénytársulást őrző sziklaorom…   

1964-ben egy robbantás megnyitott a bányaudvar 312m -es szintjén egy, a többinél jelentősebb, formavilágát tekintve változatosabb üregrendszert. Sosem fogjuk megtudni, mennyi hasonlót szállítottak a kohókba innen, de a Földvári Aladár-barlang megmaradhatott. Elsőként az országban megóvása végett védőpillért jelöltek ki köré, ami többé kevésbé volt eredményes. Hisz bár a környező robbantások lökéshullámai és a „fosztogatók” nyomot hagytak a képződményekben, de a barlang megmaradt…

 Útnak indulunk!

Vastag szalagos kalcitok között vezet utunk a barlang első termében haladva. A járóút vonalából kitermelt tömbök fejreállítva pihennek a helyben hagyott rétegeken. Az UV fényében kitűnnek a tisztán kalcit anyagú sávok a sötét, vasban dúsabb rétegek közül.

 Megannyi törésfelület, és cseppkőcsonk határolja azt a monumentális cseppkőképződményt ami az első nagyobb terem közepén fogad minket.  A ’70-es években „kiépítették” a barlangot látogatók számára. Germaci a törött cseppkövek függönye mögül néz ki az ablakon, a kiépítés emlékét őrző, ma már nem működő lámpán ülve.

 Egy idős fa ágas-bogas gyökérzete?  Avagy az Oszlopok-terme egy kidőlt cseppkőoszlopának sokatmondó keresztmetszete…

Elcsodálkozom e megannyi színes gyűrűn itt, a fejem felett. Függőcseppkövek voltak valaha, mára sok más képződményhez hasonlóan ennyit hagyott belőlük az ember. A tiszta, majd a vas-oxiddal szennyezett kalcit rétegeket vastag hegyitej (montmilch) gyűrű öleli körül, melynek mikrokristályos tűi másodpercekig élénken foszforeszkálnak* az UV fény hatására…míg a vasban gazdag gyűrűk teljesen inaktívan viselkednek.

Kesze-kusza áttetsző helikit halmazok és fiatal, szennyeződésmentes cseppkőlefolyások világítanak egy gömbüstben az Oszlopok-termében.

Borsók mindenütt! A falakat borító túltelítődő oldatokból válik ki ez a megannyi borsókő. Tövüknél vasasabb volt az oldat, így csak ép, vagy letörött csúcsaik világítanak.

Ezek a borsókövek úgy esnek szét gömbhéjakra, mintha kis tojáshéjakat fejtenénk le róluk. Képződésük nem volt folyamatos, időnként víz lepte el őket, majd a szabad légtérből hegyitej rétegek váltak ki rájuk. E fehér kéreg mentén vállnak el „sapka szerűen” a rétegek.

Nem olyan ritka itt, hogy a cseppkőoszlopot tetőtől-talpig borsókövek borítsák be.

Cseppkő, borsókő és hegyitej. Pusztulás és pusztítás.

Ha ez a cseppkőoszlop mesélhetne…

De találtunk valami élőt, valami fejlődőt is! A barlang egy eldugott kis szegletében cseppkőfolyam csordogál mostanság is. A kis egyenetlenségeken a vízcseppek megtorpanva mikrotetarátás felületeket építenek.  Ez a tiszta, fiatal kalcit felület élénken világít az UV fény hatására.

Germaci első próbaútja véget ért. Hogy lesz-e még folytatás, vagy egyszeri kaland volt-e, majd kiderül �

.Ezzel az esztramosi naplementével búcsúzunk tőletek :) 

*meg kell említenem, hogy Várhegyi (1997, Szakáll & Papp, Az Esztramos-hegy ásványai) szerint a hegyitej a kalcittal ellentétben szennyeződései miatt minden esetben elnyeli a hosszú hullámhosszú UV sugarakat, így nem bocsájt ki látható fényt gerjesztés hatására. Én a barlangi környezeten kívül fotóztam a Herman Ottó Múzeum ásványgyűjteményének hegyitej példányait is, a fotók szerint ezek fehéren fluoreszkálnak.  

Jártatok már olyan barlangban, amibe egy autópálya alagútból is le lehet jutni? Vagy aminek kürtőjében felmászva keresztülmászhatsz a vasbeton alagút tetején, hogy aztán folytasd utad a barlangjáratban? Egy olyan hegyben, amire azt mondták, hogy "lehetetlen, hogy itt barlang legyen"?  A Lehetetlen-barlangot mégis megtalálták a 2004-es autópálya építések során...

A Lehetetlen-barlang, vagy olaszul Grotta Impossibile nem messze a szlovén-olasz határtól nyílik, de már olasz területen, Basovizza településtől 1,4 km-re, DNy-i irányban, a főúthoz közel a fák között.
Ma már nem az autópályából nyíló bejáratot használják, mi egy sokkal kellemesebb, létrával kezdődő, majd kötéllel folytatódó, mesterséges lejáraton át jutottunk le, melyet nehéz vasajtó fed az illetéktelen kíváncsiskodók elől. Az impozáns, cseppkövekkel és borsókövekkel gazdagon díszített, csodás, tiszta termek után egy kb 40 m-es, "semmibe" ereszkedéssel lassan bontakoztak ki előttünk a barlang beláthatatlan méretű nagy termének formái. Egy kb 230 m hosszú, 70-80 m magas terem galériájára érkeztünk meg. A legerősebb lámpáink fényében sem tudtuk igazán belátni a teret. A térképet szemlélve araszolgattunk a tiszta cseppköveken és hatalmas kőtömbökön át lejáratot keresve a kiszemelt mellékág felé. Amit viszonylag könnyen meg is találtunk. 

A tábor és a jeges

2017. 07. 28 - 08. 13-ig szokásos montenegrói tábor zajlott Njegusiban. Bekeyből szokásosan Tapsi és én, nem szokásosan erősítettük a csapatot. Legalábbis a Tapsi. Ö legtöbbször serpa és fotós illetve be-ki szerelőként vett részt az expedíciókban. Erről ő tud mesélni. Én Olcsi miatt 2 hétre mentem, mivel tavaly Vorona miatt kimaradt Montenegró. Ebbe Olcsi úgy ment bele, hogy az idén 2 hétre megyünk. Végére megunta a tengert is. Mondjuk ez azért nem látszott rajta. Részemről egyik nap Hideglelős, másik nap tenger viszonylatban ingáztam.

A táborról részletesen Gyovai Tomi írásában itt olvashattok: http://ftsk.hu/FTSK/turak/montenegro2017.pdf

Ahogy veled is megtörténhetett volna…  ;)

2016. Július 23.
Az odaút csodás volt, igaziból csak két és félszer mentünk rossz irányba, de a modern technikának hála, most már mindent a GPS-re lehet fogni, szóval ez is annak a hibája, hogy nem használtuk, igaz próbáltuk aztán. A Csévi-szirteket meg fel lehet úgyis ismerni, így ha nagyon távolodsz tőle, akkor úgyis tudvalevő, hogy vissza kell fordulni.

Érkezés után sörnyitás, regisztráció, ismerősökkel történő beszélgetések hada és zöme, majd sátorállítás. Sátorka lehet arra számított, hogy meg fog telni estére, elvégre még nem is volt használva (majdnem azt írtam, hogy felavatva, de a rossz nyelvek mást értenének alatta/felette), de csak a vasárnap reggeli eső, mely bekergetett minket alája.

A csütörtök este a többlábúaké volt, mivel láttunk sok, a szentek sorába felvétetett János bogarat, illetve megtámadott egy szarvasbogár is, ráadásul hátulról (de nőstény), így mentésre szorultam, ezer hála és köszönet Áginak, Dalmának és a többieknek.