Rég szerveződött ilyen népes, nyári, barlangász kutatótábor a Caninon, mint idén. Úgy emlékszem utoljára 2017-ben… Azóta négy fős és egy hétig tartó bivakos akciókkal kutattuk a mára már hivatalosan Complesso Prez-Boegan-nak keresztelt barlangrendszert, ami számunkra mindig is a PREZ marad. Tavaly már kétszer négy fővel kutattuk két különböző héten. Idén pedig két hétig: egy előkészítő héttel -a régi nyári táborokat idéző szellemiségben- és egy második bivakos héttel. Emlékszem, Modorral sokszor összevigyorogtunk a kiutazás napján, a felszerelés áthordása közben. Rég volt ilyen tábor… több volt az erőforrás, de több lett az elvégzendő munka is.

Az első hét történéseiről én írok, a második hétről pedig Egri László.

Az első hétre készen állva (Kinder képe)

1. HÉT Augusztus 9-17

Röviden a hét eredményei

Beszereltük az S3-barlang (teljes nevén Abisso A SW Del Col Delle Erbe) 2009-ben talált, új részét -350m-ig a Prez felé. Konkrétan a P 118- vagyis a Il Grande Ludovico Van talpáig + poligon vonalat vettünk fel + kiszereltük a teljes barlangot.

A Prezbe is történt 2 beszállás. Egyik nap: feszerelés transzport és közlekedő útvonal javítás volt kb -200m-ig. Másodszor: felszerelés transzport a bivakig és vissza egy csapatnak + bivakolva 2 éjszakát egy másik csapat: új, távolabbi bivakhelyet alakított ki a Férfiak álma nevű járat végén (közel az X-aknákhoz).

A lenyugvó napnak is van ereje, hát még a fiúknak-lányoknak! by Losi (Ági és Erik képe) 

Bővebb beszámoló

Az S3-ba öt beszállás valósult meg a hét folyamán. Beszereltük és kiszereltük -350m-ig a Prez felé, ez a 2009-ben olaszok által talált új része félig a barlangnak. Ehhez kb. 520m kötelet használtunk fel és 30db kiegészítő alapcsavart fúrtunk be. Én és Ági voltunk főleg lent. Külön köszönet Máténak, Kamillának és Dénesnek a poligon térképért! Nagyon jó munkaórákkal, sok szabadidővel, fegyelmezetten zajlott le az akciósorozat. Az S3 egy jól járható alpesi barlang -350m-ig. A P188-as akna talpán továbbmenő hasadékhoz megérkezve úgy éreztem hazaérkeztem. A lentről a hasadékból jövő huzat fütyűl... Előre/lefelé nézve konglomerátum kitöltéseket több szinten tartalmazó hasadék indul... Legközelebb a barlang alsó részét mérjük fel a Prez összeköttetésig. 

Terepviszonyok az S3 közelében, Kamilla és Gergő (Ági és Erik képe) 

A barlangról röviden azt érdemes még tudni, hogy 2021-ben kötöttük be a legmélyebb zónáját a Prez-be. A bejárata a Boegan-katlan és a Prez bejárata között található egy kitett, hegyoldalban. 2009 óta jelentősebb kutatási tevékenység nem volt ott. Kb. -550m mély, rendelkezik egy másik nem túl mély, régebben feltárt aknarendszerrel is. Egyébként a régi olasz alapcsavarok kiváló állapotban vannak még mindig, a P188-as akna feletti kőtömbök fém hálóval, acél huzalokkal vannak biztosítva leesés ellen. 

Tábori élet, este vacsi, délelőtt Toprope mászás (Ági képei)

Ami a Prezt illeti: ott is történt két beszállás a héten. Egyik nap felszerelés transzport és a közlekedést segítő szerelés volt -200m-ig. Konkrétan Modor, Gergő és Losi ment le, mindenki más pedig -az S3-asokon kívül- a Prez felszíni bejáratához szállította a felszerelést. Második alkalommal pedig Máté, Zsófi és Kamilla vitte tovább -200m-ről a régi bivakig a felszerelést, őket pedig követte Modor, Kinder, Gergő és Losi szintén felszereléssel. Utóbbi négyes két éjszakát maradt lent és kiépítették a második bivakot a Férfiak Álma-járatban, közel az X-aknákhoz. Nagy köszönet nekik ezért! Biztos nem volt egyszerű az a két nap.

Az S3 térképe és képek számmal jelölve, hogy hol készültek (Ádám Dénes képei) 

Az első hét végére páran hazautaztak, szombaton pedig megérkezett Lacc, Dénes és Huba. Vasárnap ment le a bivakos csapat 7 fővel. Én most önként nem tartottam velük a kalandban, helyette terepszemlét tartottam a Sella Blasic- és Camosci-völgyekben, ill. a Gortani Aragonit-folyosót megcélzó másik magyar csapattal maradtam a felszíni táborban.

Az S3-on és az új Prez bivak történésein kívül -ahogy az írásból kitűnhet- elképesztő mennyiségű felszerelés megmozgatása történt a fennsíkon, több helyszínre is eltúráztunk a héten a „szabad napokon”. Találkoztunk a Procopio- és DVP barlangász-menedékházakban az épp kutató trevisoi és karbantartó CGEB barlangászokkal is a héten + a Pala Celar olasz kutató táborába tartó barlangászokkal is.

Jó volt elkalauzolni olyan embereket, akik még nem jártak a fennsíkon és viszontlátni az egykori táborok visszatérőit! Külön köszönet a Tolerancia Barlangász Egyesület tagjainak a részvételért és a felszerelés egy részének biztosításáért! Az ő fegyelmezettségük és kitartásuk nagyban hozzájárult az akciók sikerességéhez.

Az első hét résztvevői: Modor, Boros Kinder Norbert, Gordos Erik, Frank Máté, Gyetvai Zsófia, Sándor Ágnes, Borzsák Kamilla, Losonci Gábor Losi, Tóth Áron, Frank Gergő és Ádám Dénes.

Minden egyes lépés a nehéz teherrel felfelé az emelkedőn hozzájárul ahhoz, hogy napokkal később, nagyon messze odalent a feltárás egyre messzebb jut.

PF, mi így nyaralunk!

Gordos Erik, 2025.12.21 Palermo

2. HÉT Augusztus 16-24

Miközben a 2 hetesre tervezett komplex akciósorozat első fele a végéhez közeledett, a Prez-Boegan rendszert kutató csapat második fele is a tervek szerint megérkezett a Caninra. Már előzetesen sikerült tájékozódnunk, így tudhattuk, hogy Erik vezetésével a rendszerhez tartozó S3-barlang -ha nem is az összeköttetés pontjáig- de -350m mélységig be lett szerelve, és föl lett mérve. Valamint ami szintén nagyon fontos fejlemény, hogy Modor vezetésével a barlangban felépült a befoglaló járat nevét viselő "Férfiak Álma Bivak". Az előretolt új bivakra azért volt óriási szükség, mert a 2024-es évben a régi "Tihany Bivak" -ból már túl sok idő ment el az aktuális kutatási pontok megközelítésével.

Az új kettes bivak, a Férfiak álma bivak (Kinder képe)

A Gilbertinél találkoztunk az Ábris vezette Gortaniba igyekvő csapat nagy részével, ittunk egy sört, majd mi is átmentünk egy éjszakára a Boegan katlanba. Miután az ott kerekedett közös nagy esti partiban megtudtuk, hogy Tereskovának pontosan mi is a születési hibája, másnap reggel összepakoltunk, elköszöntünk, és indultunk is a Prez bejáratához. Sajnos Erinkó előző nap már jelezte, hogy most mégsem fog tudni velünk lejönni, így a csapat végleges összetétele 7 fővel a következő lett: Modor, Kinder, Pataki Dini, Frank Gergő, Frank Máté, Safranek Huba, és én. A Férfiak Álma Bivakhoz való lejutás ideje jóval több, de így is 6 óra alatt elértük. Cserébe az 5 kutatási nap sokkal nagyobb részét tudtuk az új részek feltárásával és felmérésével tölteni.

X-aknák, a Férfiak álma alatt (Kinder képe)

A kutatás első három napjára száraz időt jósoltak, így több irányba is nekiindultunk a tavalyi kérdőjeleknek. Mindig kérdés, hogy az első napokban, amikor még friss az időjárás előrejelzés, hogyan priorizáljuk a folytatási lehetőségeket. Száraz idő esetén megyünk a víz által jobban érintett helyek felé, noha a legnagyobb találásokkal kecsegtető irányok általában inkább a szárazabb fosszilokban, kevésbé vízbiztos időszakokban is biztonságosabban járható irányok szoktak lenni. De mivel idén az új bivakban már többen fértünk el, a nagyobb csapat tudott többfelé oszlani, és több irányba is indulni. Az egyik csapat a Picciola-Capelli-rendszer felé való összeköttetés reményében a tavalyi nagy találásunk az „Új Reménység” széles tágas huzatos fosszil egyik kimenő oldaljáratában lefelé nyomult. Eközben a másik csapat kimászta ugyanennek a fosszilnak a folytatásával kecsegtető kürtőt.

Modor az új feltárás egyik részén (Kinder képe)

És hogy miért mondom, hogy a széles tágas fosszilunk folytatását remélhettük odafönt? 2021-es évben a rendszer egyik barlangjának, az ET5 barlangnak a nagy aknájában távolról már évek óta nézegetett ablakok közé másztunk be, ahol az addigi léptékek szerint nagy szelvényű -viszonylag- kényelmes huzatos fosszilba jutottunk be. Ez kapta meg a „Férfiak Álma” nevet. Majd a következő években a zavartalan sétát időről időre egy-egy akna, majd később kürtők szakították meg. Az aknák alján, és kürtők tetején rendre folytatódott a fosszilunk. Ezek az aknák/kürtők mind szárazak, elszűkülnek lefelé és fölfelé is, csak a fossziltól fosszilig tartanak. Tehát nem független vízlevezető rendszerek, hanem vető menti tektonikus elcsúszások mentén oldott aknák. Bár nem vagyok geológus, elméletem szerint 2021 óta morfológiailag ugyanabban a fosszil járatban haladunk délnyugat felé. További érdekes megfigyelés, hogy a fosszilunk adott részletei minél lejjebb vannak, annál fejlettebbek. A legnagyobb mélységben, 1230m.a.s.l magasságban elhelyezkedő rész, a Baradla nevet viselő szakasz, már 5x5m szelvényű.

A legújabb részek méretei sem csekélyek (Kinder képe)

Persze semmi sem tart örökké, és nem árt, ha van alázat is. Szerencsére nem idén végződött be a nagy fosszil, így két vető menti felzökkenés fölött (értsd, két szép nagy kürtőmászás fölött) ismét hatalmas folytatást találtunk. Feltárás persze szépen lett a másik aktuális kutatási irányban is, de úgy döntöttünk, hogy a továbbiakban teljes erőbedobással erre az irányra fogunk koncentrálni.

Az új, több mint 1km-en könnyen járható fosszil szakasz a Versegi-ág nevet kapta. A csapat ezzel az elnevezéssel szeretne emléket állítani Versegi Zoltánnak, a Tatabányai Polgári Védelmi és Kutató-Mentő Egyesület nemrégiben elhunyt korábbi elnökének.

Képződmények az új feltárásokban (Kinder képe)

A kutatás negyedik napjára esős időt ígértek, és a csapatra amúgy is ráfért már egy pihenőnap. Páran átmentünk a Boegan-barlangba megnézni a nagy vizet biztonságos távolságból, de leginkább a bivakban telt az idő Prez-Mix eszegetéssel (vastag fokhagyma karika vastagon megkenve zöld vasabival, megsózva, feles pálinkával -leszáll a fejed), és szigorúan értelmes dolgokról való beszélgetéssel.

Majd a kimenetel előtti utolsó napon, még egyszer nagy erőkkel nekiindultunk a Versegi-ág végének, ahol egy újabb felzökkenés állta utunkat. Ezt leküzdve kiderült, hogy már annyira közel vagyunk a Canin-gerinc csúcsrégiójára jellemző fődolomithoz, hogy már bele is ütköztünk. Jelentős jellegváltás, törős kőzet, omladék, labirintusos jelleg várt minket, viszont nyugat felé kanyarodva folytatódik a Versegi-ág fosszilja is, amelynek a vége megint csak egy felzökkenő kürtő. Ennek folytatására már csak jövőre lesz lehetőség. Huzat mindenesetre jelentős, és ezzel a nyugati iránnyal kezdünk egészen az Increduli-barlang közelébe kerülni.

Ábra az eddig felmért részek poligonvonalával alapvetületként

A csapat összekészülődött, és a 7. nap reggelén kiindult a barlangból. Küzdelmes nap végén sötétedéskor esőben érkeztünk meg a DVP Bivakházhoz, ahol rituálisan is megkezdtük a következő nyári Prez-Boegan leszállásig tartó közel egy éves kollektív kényszerfelszínezést. A rituálé egyetlen vesztese csak az az olasz párocska volt, akik azt hitték, hogy idillikus romantikus bivakházas estéjükön aznap nem fog megjelenni 7 kelet-európai lekoszlott deklasszált barlangász. Tévedtek.

Egy hét után első sör a felszínen, 1600m új felmért résszel!  (Kinder képe) 

Az egy hetes kutatóhét alatt a barlang ismert része mintegy 1,6 km -rel lett hosszabb, ezzel a rendszer összhosszúsága 11km -lett, 80%-ban magyar feltárás. A jelenlegi 30 kérdőjeléből sikerült letisztázni 5-öt, cserébe hozzá tettünk még 8-at, továbbá évek óta tartó délnyugati irányú haladással elértük a dolomitot. Hosszú ideje kérdés, hogy ebben a kőzetben lehetséges -e átjutni a Canin főgerince alatt a szlovén oldalra. Egyesek szerint ez fantazmagória, mások szerint nem lehet kizárni. Mindenesetre a feltáró barlangkutatás annyira csodálatosan és felemelően értelmetlen tevékenység, hogy mi ezt mindenképpen meg fogjuk próbálni!

Egri László, elavult asztali számítógépről írva

2024 augusztusában 2 csapattal 1-1 hetet töltöttünk a Complesso Prez-Boegan kutatásával. Az első csapat a tavalyi évhez hasonlóan a fő kutatást segítő feladatokat látott el: közlekedési útvonalat javított, térképezett, újabb- és régebben félbemaradt kutatási irányokkal foglalkozott: a régi Prez végponti szifon elérése, az ÉNy-i átjáró mászás folytatása és Utazás a Föld középpontja felé szifon felderítése (röv. UFK). Fő változás, hogy idén ők is a Prezben bivakoltak és nem napi be-és kiszállással dolgoztak. A második csapat -aminek én is a tagja voltam- a megszokott összetételű csapat volt. Ugyancsak közlekedési útvonalat is javítottunk, térképeztünk és a tavaly talált legígéretesebb részekkel a Baradla-ággal és az UFK részekkel foglalkoztunk. A Baradla-ág DK-i részén található Átnevelő-fal 3 napi saras mászásával lett meg az idei Új remény-ág, ami azt gondolom sokkal több lehetőséget tartogat, mint a tavalyi nagy találatunk! Ez a rendszer DNy-i részén található: nagy szelvényű, fosszilis, huzatos, néhol cseppkőképződményeket nagyon gazdagon díszitett (ami ritka ilyen mennyiségben alpesi barlangokban) teljesen be nem járt járatrendszer. 900m új részt térképeztünk fel 2024-ben, ebből 550m az Új remény alig bejárt része. A Capelli-Picciola barlangrendszer Capelli mélyebb része nagyon közel van az Új reményhez 100m-es horizontális- és 50m-es vertikális távolságon belül...

Új remény-ág: még teljesen be nem járt hatalmas, tág, huzatos, fosszilis járatrendszer, néhol nagyon gazdagon díszitett cseppkőképződményekkel (Fotó Boros Kinder Norbert)

(Complesso Prez-Boegan: ezt az elnevezést igyekszünk használni beszámolók és cikkek írásakor az alcímben megnevezett 4 barlangból álló barlangrendszer esetében.)

Complesso Prez-Boegan alaprajzi és hosszmetszeti térképe 2023-ból, Egri László munkája

Aki érdekel az előző évi beszámolóm -mielőtt jobban belemerül a tisztelt Olvasó ebbe a beszámolóba- az itt tekinthető meg:

https://barlangaszat.blog.hu/2023/09/22/2023_prez-et5-boegan-s3_kutatas#

Földrajzi elhelyezkedés

A Canin-fennsík a Júliai-Alpokhoz tartozó karsztfennsík. Kiemelkedően sok karsztjelenség figyelhető meg és kutatható világviszonylatban is itt. A szlovén-olasz határ is érinti. Magyar barlangkutatók több mint 30 éve jelen vannak télen és nyáron a fennsík barlangjainak a feltárásában. Nagyon jelentős eredmény például az Abisso Michelle Gortani feltárása. A Complesso Prez-Boegan a fennsík északi részén található, annak is a nyugati felén. A Camosci-völgy legfelső részén található a jelenleg beszerelt barlang, az Abisso Cesare Prez bejárata (1796 tengerszint feletti magasságon). Maga a barlangrendszer inkább déli irányba terjed ki. A nagyobb kiterjedésű fosszilis járatok nagyjából 1200 és 1400 tszf magasságon helyezkednek el.

 Balra légifelvételen látható a 2024-ig felmért poligonjaink, fent pedig Egri László 2023-as hosszmetszeti térképéről látható részlet. Rajta a jelentősebb kiterjedésű vízszintes járataink tengerszint feletti elhelyezkedése.

Röviden a geológiáról és vízrajzról

Nagyon leegyszerűsítve a fennsík kőzetlemezek délről északra történő feltolódásának az eredménye. Megtalálható a nálunk is ismert triász időszaki Dachsteini Mészkő Formáció és Fődolomit Formáció. Előbbi nagyon kedvez a karsztosodásnak, utóbbiról pedig ez nem mondható el ill. kevésbé vízáteresztő tulajdonságú. Déli, szlovén oldalon található több 1000m-nél is mélyebb barlang köszönhetően a nagy vastagságú és hosszan elterülő, megdőlt mészkő tömbnek. Északi, olasz oldalon a barlangok ember által bejárható mélysége korlátozott. Kisebb a mészkő vastagsága, a dolomit közelsége magasan tartja a karsztvízszintet. Egyébként a Coplesso Prez-Boeganban a szifonjaink (vízzel kitöltött barlangi járatok) tengeszintfeletti magassága különböző szinteken vannak és úgy tűnik délre mélyebben vannak mint északon. A DNy-on talált új részek lehet be fognak érni a feltolódás déli dolomitja alá. A fennsík körül nagyjából 10 fontosabb, állandó vízhozamú jelentősebb forrás található (+millió helyen egyéb kisebb ér lép ki a felszínén). Források általában a vízáteresztő és kevésbé vízáteresztő kőzetek határán lépnek ki a hegyekből. Az biztos, hogy régebbi víznyomjelzések alapján a Complesso Prez-Boegan egyes lefolyó vizei a fennsík északi oldalán található Goriuda-forrásbarlangban jönnek ki (Fontanon di Goriuda, 861 tszf magasság). Lehet ezzel a kérdéssel lehetne még foglalkozni a jövőben, hogy mi a helyzet az újabb részek lefolyó vizeivel. A vízszintes, ún. fosszilis barlangi járatokról azt érdemes megjegyezni, hogy karsztvízszint határán alakultak ki, majd az erózióbázis süllyedése miatt (kőzettömb kiemelkedés, völgy mélyülés, karsztvízszint csökkenés) ezek a járatok mára már szárazak és ezek a legrégebbi járatok. Tanulmányok szerint a legrégebbi ilyen járatok kb 100 ezer évvel alakultak ki, a legfiatalabbak pedig 10-12 ezer évesek lehetnek. Az azonos korú fosszilis járatok a kőzetszerkezeti változások (normál vetők, eltolódások) miatt különböző magassági szintekre kerülhettek. Ezeket vágja át sokszor a sokkal fiatabb, közel függőleges jellegű aknák rengetege...

 Egyszerű ábra a litológiai helyzetről és egy cikkből részlet a hidrogeológiai viszonyokról

Részletes beszámoló

2024.08.08-14. Első csapat: Modor, Frank Gergő, Frank Máté és Safranek Huba. 

Három fő dologgal foglakoztak a kutatási hetükön. Az első, hogy a Prez régi végponti szifonjához mentek le. Erről már rég álmodoztunk, kicsit irigylem őket, hogy láthatták :) . Szóval, a Tavacska-aknát újraszerelve, az Ablakok-aknáját (Pozzo della Finestra) pedig SRT-vel (Singel Rope Technique) szerelve leereszkedtek. Onnan nyugati irányba: egész hosszan egy szűkebb járat végén megtaláták a Szifon-aknát (Pozzo delle Sifone). Poligon vonalat vettek fel lézeres távmérő (Disto-X) segítségével "útjuk" során. Ezzel nagyon értékes információkhoz jutottunk a frisebb térképek megszerkesztéséhez. 

A Prez régi szifonja. Nagyjából 3m x 1,5m a vízfelület mérete (Fotó: Modor)

Ebben a szifonban merültek egy 1970/71-es akcióval olasz és jugoszláv búvárok. Gondoljunk bele mennyi felszerelés és mekkora teljesítmény ez a kor lehetőségeihez képest! Másik gondolatom, hogy ahogy egyre több részt mérünk újra: csökkenek a barlangok mélységei. Mivel ma már egyszerűbb pontosabban, mérni mint akkoriban. (Igaz van , ahol pedig "mélyítünk". Számunkra nem a mélység növelése a cél, hanem a minél nagyobb vízszintes hálózat feltárása) Kis megjegyzés még: a Prez régi szifon feletti rész Ny-i irányba kutatható, a régi térképeken is üres folt van ott, befolyó víz van ott ami jön valahonnan.

Második dolog, amivel Modorék foglalkoztak az az ún. ÉNy-i átjáró rész egykori kürtőmászás állapotának az ellenőrzése és folytatása. (Ezt 2021-ben kezdtük el, csak félbeszakadt az egyéb fontosabb kutatási irányok miatt) Az alaprajzi térképre ránézve megállapítható, hogy ugyanabban a vető hasadékban van mint a Prez mélyebbi részeinek nagy része. A Hullámvasúttól magasabban van és keletebbre. Régebben elgondolkodtunk rajta, hogy talán majd egyszer össze lehet kötni a két részt rövidebb útvonallal, erre utal a neve. Egyébként egy elég huzatos, vízpermetes, olykor a hasadékban kőtörmelékeket és konglomerátum kitöltéseket tartalmazó részről van szó. Nem egy kellemes hely... Nyilván a fiúk az állapotok ellenőrzése és a feladat elvégzése mellett szét is néztek a környéken, mint pl. Halálka zónában, ami átvezet az S3-ba. Illetve, a Konyha nevű rész környékén figyeltek meg egy elég hosszú nagyon lapos kuszodát.

 Balra 2021-es kép a Halálka zónából (Fotó: Boros Kinder Norbert), jobbra pedig 2024-es képe a zóna felé ereszkedve (Fotó: Modor)

Harmadik főbb dolog, amivel foglalkozott az első csapat: az az UFK DK-i végén található szifon. Ez egy nagyon tágas, saras járat végén lassan és hosszan mélyül el. Megfelelő előkészületek után (neoprén ruha, melegedő sátor) Frank Máté és Modor nagyjából 60m-t úsztak be a szifon felszínén, amíg az el nem zárult. Ennek a szifonnak az új neve Bunki-tó. Egyébként a víz onnan befelé folyik és idén fedeztük fel, hogy az UFK vége előtt kb. 100m-re egy K-re meanderező járat végén, egy másik szifonban tűnik el.

Azt kell, hogy mondjam a fiúk egy nagyon erős hetet zártak. A három legtávolabbi részeken dolgoztak. Köszönet a munkájuknak!

 2023-as képek az Utazás a Föld középontja felé hangulatából, és a DK-i utolsó szifonja a Bunki-tó (Fotó: Boros Kinder Norbert)

A Kis Mester végén az első csapat (Modor, Gergő, Máté és Huba). Felettük 25m-es kürtő, szemben fél szifon, balra szifon (Fotó: Modor) 

2024.08.21-27. Második csapat: Egri László Lacc, Boros Kinder Norbert, Gordos Erik éés ismét a Modor

Eredetileg a Pataki Dénes jött volna idén velünk visszatérőként, viszont egészségügyi okok miatt utolsó órákban kiesett és így került a helyére a Modor. Az akció kezdetéről leírhatom, hogy egy elég instabil időjárást fogtunk ki. Halasztottuk az indulást amíg lehetett. Odafent a fennsíkon sikerült is teljesen bőrig áznunk a felszerelés szállítás közben. 2x fél napig cuccoltunk, kombinatorikai kihívás lenne összegezni, hogy hány helyen fordultunk meg és honnan-hová mentünk... Egy estét a DVP házban (Bivacco Speleologico Davanzo Picciola Vianello) töltöttünk. Az legalább megadta a ráhangolódást nekem az akcióra. Volt ott egy olasz párocska pont aznap este... a mennyecske nem örült nekünk, a srác pedig inkább velünk mulatott, ha már az estéjük oda lett... A barlangi beszálláskor kicseréltük a kezdő akna fél kötélpályáját újabbra. A bivakba úgy emékszem a megszokotthoz képest fáradtabban érkeztünk ebben az évben. Idén megkaptam a bivaksátron kívüli helyet Modortól, az ún. portalledge-t aludni (fejmagasság felett a hasadék falai közé rögzített fekvőhely).. Se előtte, se utána nem aludtam még olyan mélyen és kényelmesen ebben az évben.

Mindenki mélyponton

Azért ennyire nem volt drámai a helyzet :) Csupán arra gondolok, hogy a munkahét első szakaszaként a legmélyebb és legtávolabbi résszel foglalkoztunk. Ott 1200 tszf magasságon és az alatt mozgunk. Ugye addig megyünk oda, amíg friss időjárás előrejelzés birtokában vagyunk. Az UFK vége előtt kb. 100m-rel K-re tart egy járat, amit tavaly nem néztünk át alaposan és egyébként ahogy írtam oda a víz a DK-i szifonból, a Bunki-tóból jön. Beraktuk az Evakuációs pont (saras lejtő) kötelét, beszereltünk egy majomhidat egy kisebb álló víz fölé (átázás ellen). Ez a K-re tartó rész elég hangos kezdetben a benne kicsiket zökkenő vízfolyás miatt, egy idő után meanderezve halad, majd egy régebbi járatot átvág a meander és kettéválik... de végülis mindkét dolog ugyanoda tart: egy újabb szifonba. Ez a szifon egész nagy méretű (3x12m), zöld a színe, elég mélynek is tűnik, a felszíne felett kb. 6-7 méterre lehet a főte és habos. Ahhoz képest, hogy az egész milyen komoly szelvénnyel, hanggal és huzattal indult rövidesen megállapítottuk, hogy ez a rész befulladt. Esetleg majd egyszer búvárok merülhetnek a két szifonban eben a zónában. 

Balra az UFK K-i rövid ága, jobbra pedig a legutóbb talált, negyedik szifonunk a végén (Fotó: Boros Kinder Norbert)

 A kürtők kora

Ez az alcím arra céloz, hogy a munkahét második szakaszának az eredményeit látva elgondolkoztam: nincsenek már lefele menő ismeretlen járataink... Van viszont számtalan félbehagyott vagy el sem kezdett kürtőnk a semmibe... Lehet elérkezett a kürtőmászások ideje?

Ugorjunk vissza a második szakasz elejére. Célba vettük a Baradla-ág kutatását és térképezését. A Baradla-ág D-i végén, az UFK leágazás közelében van egy lentről kb 30m-t belátható nagy felületű ferde fal. Az odavezető rövid vízszintes, kisebb átmérőjű (4x2m) járatban videókon is jól hallható nagyon erős huzat van. Lentről felfelé nézve 3 lyuk is sötétedik. Modorral ketten vágtunk neki a kimászásának és mivel az dönt akinél a fúró van, kiválasztottam a középső ismeretlen sötét foltot kimászni. Nem tűnt annyira sarasnak akkor még, de az, hogy lépéseket kell ütni az agyaglejtőbe egyáltalán a fal megközelítéséhez már sejtetett valamit...

Lac és Kinder, a térképész csapat közben elment a Csapdához. A Csapda görnyedős járattal indul, benne néhol kútszerű (cenote) alakzatokat kell átlépni, majd egy 30-as akna következik és egy szűkebb hasadék alján  hullámozva fel le halad a járat. Nem tudtak addig elmenni benne, ameddig mi tavaly Modorral, mert közben egy szifon lezárt benne. Egyébként ez a vetőhasadék, ami ennek a résznek az okozója megtalálható az UFK legelején összezárva. Ezen kívül voltak a Kis Mester irányába található 2 lefelé tartó lehetőséget is megnézni a ugyancsak a Baradla-ágban. Azok tulajdonképpen a Baradla-ág feküjét képező, ma már kompakt kitöltődés alá mennek. Egy alsó szint. Elég kevés lent a hely és ott a főte azért tud instabil is lenni, huzat nincs, igéretes továbbjutás nincs.

A nap végére a fallal arra jutottunk Modorral, hogy 30m-re felértem egy pengefal tetejére, ami mögött egy kisebb ereszkedéssel egy kis vizszintes pihenő felületre jutunk. Onnan már felfelé nincs tovább. A fal felé nézve, jobbra: kb. 10m-re feljebb átlátni egy másik kürtőbe, ami még úgy tűnik mehet fel +40-50m-t. Annak a kürtőnek az alja sötétedig a fal tövéből nézve jobbra. (Lelövöm a poént, azt feltételezzük, hogy az Új remény kezdetén: egy É-ra menő járat abba az aknába fog belecsatlakozni). A fal felé nézve pedig balra: egy 10m hosszú 40cm széles saras kőpengén lehet végig sétálni közel a falhoz, majd hosszan felfelé tart valahová egy agyagos emelkedő. Az aznapi mászásra jellemző volt a kezdetben agyag majd sár olyan mértéke: hogy a későbbi közlekedő kötél 5-10cm-ket bevágódik a sárba, van ahol egy nagy kőlap bele van cuppanva az agyagba és csak az fogja meg, mászáskor egész magasra lehetett nyúlni mert a puha agyagos falra hasalva az megtartotta az egyensúlyt... Egyébként odafent megszűnt a huzat, rájöttünk az valahonnan balról jöhet inkább...

Az Átnevelő fal alsó harmada (Fotó: Boros Kinder Norbert)

Második és harmadik nap a falon

Olyan helyzet állt elő, ami rég volt. Nincs sok dolga a térképező csapatnak. Második nap Lac és Modor ment a fal kimászását folytatni. Én és Kinder pihenősebb napot tartottunk. Később indultunk utánuk és kicsit bontottunk az ET6 fosszil elszűkülő agyagos/homokos részén. Amikor beértük a többieket ők még a falon dolgoztak valahol messze fenn... Hangjukat hallottuk, fényüket nem. Kinder utánuk indult kínkeservesen az addigra vállalhatatlanabbul csuszamlósabb falon. Én leültem a sisakomra, gyertyát gyújtva magam izofóliába bújtatva...

(Az ET6 fosszil talán a pszichésen a legmegterhelőbb szakasza a közlekedési útvonalnak. 250m hosszan egy kb. 10 emeletes szintkülönbséget kell végig kúszni, görnyedni a homokban napi 2x, évek óta... és ez még így is jobb mint az ET5 fosszil, ahol bálnazsíros falon kell ugyanezt teljesíteni terpeszben)

...Egy idő után megjött a hír. "Fiúk, gyertek! Erik, hol van? Gyertek!" Ismerem jól ezt a rövid, tömör kérést, a hangsúly elárul mindent. Valami találat van. Ez ugyanaz a hangszín, mint amit már oly sokszor mondtunk, ha volt valami bejárandó szakasz. Ahogy mentem felfelé végre látom Modor aznap milyen helyzetet oldott meg Laccal. Igen. Ott is térdig lehet elég hosszan a fal agyagjába lépni kezdetben, aztán van egy befelé görbülő már végre tiszta fal, de nincs sok hely a főte és szikla között, itt-ott főtébe fúrt expresszek oldják meg az elhúzás szerepét a kötél felfekvése ellen. Ők is nagyjából 30m-t juthattak feljebb. Jó, hogy ezt a két legtapasztaltabb tag csinálta aznap, tudják hogyan kell gyorsan dolgozni a helyzethez képest. Lacc mondta később, volt ahol Modor szinte megpróbált felúszni lassan az agyagon hasalva :D persze előmászva, biztosítva...

Felértem. Huzat van. Vízszintes járat megy befelé, van egy kanyar közel... Fotózzuk a feküjét, még érintetlen. Készítünk csoport képet. Ezekkel azért megy az idő. Fél gondolattal azon jár az eszünk, hogy a Capelli-Picciola barlangrendszer Capelli mélyponti része elég közel hozzánk. Ez az egyik nem titkolt célunk is idén, oda bejutni. Kinder indítja a kameráját, elindulunk, megyünk 10m-t a kanyarig, befordulunk és VÉGE... megy fel egy 20m-es kürtő :D Késő van, abba már ne kezdünk bele. Így is 2,5 -2,5 óra ide eljönni és visszamenni minden nap már a bivaktól.

Az Átnevelő fal harmadik napjára már egy ideje a barlangban voltunk. Az időjárás előrejelzés esősebb idő közeledtét mondta még pár napja, az egész egyre bizonytalanabb minél többet lent vagyunk. Adtunk magunknak egy határidőt, ami után pár lehetségesen vizes helynek (Összefolyó, X-aknák, Tihany) a bivak felőli oldalán kell lennünk. Modor és én folytattuk az utolsó 20-25 m-es szűk kürtő kimászását, Lacc és Kinder gyorsan feltérképezte az addig mászott falat és vártak. Illetve a lábukat nyomkodták és húzogatták ki a sárból, cuppogtak, mint a gyerekek (ez lett a Dühös macska) Olyan volt mindenki, min egy verseny agár, akik a rajtpisztolyra vár. Modor felért. Mondja ugyanaz van mint tegnap:  vastag sár, de járat van, huzat van. A kötele éppen elég volt.. Mondja rak be megosztásokat, kis türelem. Teszi a megosztásokat, Laccal nézük a kötél végét és a kötél magassága nem csökken! Mehetünk! Felérünk, látom a beszállásnál mint egy hiányzó tortaszelet ki van vágva egy vaskos agyag darab a nittfülnek. Most nincs fotózkodás. Az idő ketyeg...

(Egyébként én sok hasonlóságot vélek felfedezni az Átnevelő fal és az Öreg-akna között. Mindkettő eléggé homokos, agyagos... csak az utóbbi szárazabb, vertikálisabb. Hasonló magasságon találhatóak.)

Az Átnevelő fa felső harmada a Dühös macskánál (Fotó: Boros Kinder Norbert)

Így lett meg az Új remény. Kezdetben mélyebb agyagos, de egy idő után már jobban járható. Tartva azért pár agyagos álnfenéktől megfontoltan trappolunk. Hatalmas, metró alagút méretű dologról van szó. Nagyjából a Férfiak álma magassági szintjén vagyunk. Egy közeli elágazóban, ha jobbra tartunk akkor a járat meanderezve egyre mélyül, felveszi a kulcslyuk keresztmetszetet és aknába torkollik. Azt gondoljuk ez tart a fal jobb oldali aknájába. Átsietünk a bal oldali részbe is, ameddig bölcsnek gondoljuk. Huzat van, jön szemből. Itt-ott laposabb is tud lenni, de azért haladós. Szűkületeknél, kanyaroknál van ahol 5-10m-en át a járatot alkarnyi méretű a falra simuló heliktitek borítják. Egy idő után megállunk. Most már vissza kell fordulnunk... kell térképezni is és időben kiérni ebből a zónából. Lac és Kinder elkezdik előkészíteni a térképezést és Modort még gyorsan felnyomjuk egy zökkenésen hogy nézze meg mi van még D-re. Visszatér 15 perc múlva, mondja hogy nem jutott el a végére: egy elágazásig ment ami több helyre mutat, huzattal ahogy kell!  Kezdeti bénázás után a négyesünk átalakul térképező gépezetté. Lacc jegyzetel, Modor a térképezési pontokat választja ki elöl, én a Disto-X-et nyomom, Kinder oda-vissza rohan és fotózza a poligont két irányból.

Az Új remény cseppkőképződményekben gazdag szakaszokkal rendelkezik (Fotó: Boros Kinder Norbert és Modor)

A térképezéssel és egyáltalán az Új reményben tartózkodással megcsúsztunk. Az Összefolyó után ültünk le először pihenni, meleget enni, átmossuk a felszerelésünket a vízben. Beszélgetünk, fejben már a következő évről godolkodunk. Onnan még 2 óra a bivak...

Rövid pihenő az Összefolyónál egy hosszú nap után, és még nincs vége (Fotó: Boros Kinder Norbert)

Lezárás

Utolsó nap a bivakban pihentünk, a környékén dolgoztunk. Vártuk a vizeket, amik nem jöttek meg. Fő célunk idén a Capelli-Picciola barlangrendszer összekötése volt a Complesso Prez-Boegannal. Ahhoz nagyon közel járunk. Összességében 900m új felmért résszel zártuk az akciót, abból 550m az Új remény alig bejárt része. Nagyon fárasztó hét volt, de a hangulat kítűnő volt. 

Amikor kiértünk a felszíne napsütés volt és csend. Sehol senki. Néhol egy-egy mormota füttyent. Madár sincs. A világot nem érdekli mit csináltunk. Nekünk életünk kalandja. Kinder is kiér: kérdezi mi volt ez már megint? Mint egy nagyon intenzív álom, amiből felébredünk. Lacc készíti a szokásos riportjait amíg nagyon lassan összepakolunk, combok bedurranva, egy sörtől mosolyogva. Megyünk fel a hatalmas hátizsákkal a DVP-hez. Modor visszább marad. Ő amit csak tudott megtett. 2x volt lent, amíg bent voltunk vitt minket, most már megpihen. Ül és mondja: ebben a Prez kutatásban semmi se könnyű. Ahogy az utolsó ember beér a házba elered az eső.

Kinder, Erik, Lacc és Modor. PF mi így nyaralunk!

Jövőbeli tervek 

- az Új remény további feltárása

- az Átnevelő fal átszerelése, vagy a közlekedő útvonal áthelyezése a fal jobb oldali kürtőjébe

- egy új bivak létrehozása a Férfiak álma környékén, a régi megtartása

- pár kürtő mászásának a befejezése (X-aknák, ÉNy-i átjáró, Piros bicikli, Kis Mester)

- valamelyik barlang újramérése és térképezése a felszíntől a lenti csatlakozási pontig, úgy néz ki az S3 kezdésnek

- a barlangredszer térképének az aktualizálása, frissebb cikk megírása

Köszönetnyilvánítás

Köszönjük barátainknak a biztatást, szeretteinknek a türelmet! Az engedélyek beszerzését! A felszíni ügyeletet és az időjárási jelentések elküldését! Köszi Modor és Lacc, hogy ennyire alaposan előkészítettétek az akciót ismét! Kindernek a dokumentálásért, fotózásért! Huba, Gergő és Máté köszi az elvégzett munkát! Sajnálom, hogy Dénes lemaradt!

Ne feledjétek, a mi sikerünkhöz az előző táborok részvevői is kellettek!

Köszi, hogy a blog létezik és van felület megosztani ezt. Az Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulatnak is köszönet, hogy megkaptuk a megtisztelő Vass Imre emléklapot!

december 7-én a csapat összpontosításon, a jövőbeli tervek megbeszélése

Gordos Erik, 2024.12.20 San Cristóbal de la Laguna

...szeptember, Zugló. A bivakos órám ébresztője megszólal hajnalban, akkor amikor lent is ébredni szoktunk. Sötét van, pár percre azt képzelem lent vagyok a többiekkel. Egy-két zenét is meghallgatok halkan, olyat amit idén lent többet hallgattunk... Kezdek ébredni. Vissza álmodom magam. Van még 2-3 órám reggelig...

Tárgymutató:

Friuli-Venezia-Giulia olasz tartományok barlangkataszterén pár említett barlang:

https://catastogrotte.regione.fvg.it/complessi/complesso_vedi/50/complesso-prez----boegan

https://catastogrotte.regione.fvg.it/complessi/complesso_vedi/49/complesso-picciola---capelli

https://catastogrotte.regione.fvg.it/complessi/complesso_vedi/4/complesso-del-col-delle-erbe

Részlet Egri László rövid összefoglalójából közvetlenül az idei akció után:

Az idei feltárás az ún. Öreg-aknatól kezdődik, ez a rendszer DNy-i részén található. Egy viszonylag mély szinten volt minden amit találtunk. Tengerszint feletti magassága az új járatoknak kb. 1185m és 1240m között van. Felmértünk több mint 1400m-t, illetve van egy Csapda (akna és hasadék) nevű oldalág ami kb. 150-200m közötti lehet, de azt nem mértük föl idén.

Ez a feltárt hossz a Caninhoz képest szinte végig méltatlanul könnyen és kényelmesen járható fejlett (és nagyon huzatos) fosszil, 800m hosszon kb. 5m*5m szelvényű (Baradla és Utazás a Föld Középpontja felé), de a többszáz méteres Kis Mester is 3m*3m -es szelvényű. 

A KUTATÁS ELŐZMÉNYEI 2015-TŐL 2022-IG:

2015-ben a fő cél a Abisso Cesare Prez első magyar bivakhelyének a kialakítása volt egy előző évben talált száraz, magas hasadék végén kb. 400m mélységben, kb. 4 órányira a felszíntől. Innen a kb. 500m-es mélységben levő Ablakok aknájának (Pozzo della Finestra) a teteje volt megcélozva kutatási célnak. Meglepetésünkre egy nagyobb esőzésnek köszönhetően a bivakunk közvetlen közelében találtunk új jelentősebb részt -a Tihanyi vízhang-termét- és annak környékét jártuk be akkor. Közben a felszínről napi be- és kiszállással folyt a barlang poligon felmérése a bivakig.

2016-ban a Tihanyban kezdtünk el kürtőt mászni (amit minden évben azóta is egy napot folytattunk 2021-ig). Nyugat felé törtünk -a Prez kialakulásáért nagyban felelős vető-hasadék mentén- és meglett az ET5 hosszabb fosszilis járata és egy mélyebbi, eléggé feltáratlan aknája, aminek aljától az ott látottak és a régi térképe alapján feltételezhetően szűkebb, vizesebb? szakaszok következhetnek az ET5 végpontja felé.

2017-ben az ET5 mi szintünkön levő nagyobb aknájából próbáltuk sok oldalazó/hasadék mászással tartani az északi irányt és bejutottunk az Abisso Eugenio Boeganba. Útközben -ami még kiemelendő hogy- alpesi barlangokra nem igazán jellemző gazdag cseppkőképződményekkel találkoztunk helyenként a kisebb átmérőjű huzatos szakaszokon. Ezután készültek az eredményekről már publikálható térképek és cikkek is.

2018 Az ET5 SzH-terméből indult a fő kutatási irány É-ra ebben az évben... Át a kegyetlen Valéria-ágon majd sok fúrással jutottunk egyre feljebb az ún. Majmok Bolygója környékére.. 

2019 Kb. 700m-t térképeztünk fel, ebből 500m új rész volt. ÉK-en lettek új járatok kürtő mászás után (ÉNyi-átjáró, Halálka zóna); ill. két hosszabb ún. fosszil járat (egyik az ET6 fosszil) ami ismert részeket köt össze (viszont így gyorsabb lett a közlekedés)

2020 A kutatás elmaradt.

2021 A Tihany mászását befejeztük 80m magasan (ember számára túl szűk + szemből jön a víz, a Tihany 2 mászás még opció lehet egyszer). Az ÉNy-i átjáróban félbeszakadt egy mászás (ez nem igazi átjáró, valószínűleg a Tihany irányába jutunk el innen a jövőben; Jelleemzően egy kellemetlen hideg/huzatos/vízpermetes hely). A Halálka zóna térképezése után megtaláltuk az S3-barlangot (S3-sugárút). Az ET5 fő aknájának az É-i falán átmásztunk egy kb. 15m-es majomhíddal (Palóc-híd) egy nagyon impozáns járatba (Férfiak álma), ami DNy-ra tartott a már egyesült Picciola-Capelli-barlangok felé...

2022 A cél az volt, hogy DNy-i irányba kutassunk a Férfiak álma végén található X-aknákból. Az X-aknák kürtőmászása elindult, jelenleg félbehagyva. Az aknák alján meg lett a Férfiak álmához hasonló Legyen túz-ág, amivel a Prez felrobbant. +1000m felmért rész lett ebben az évben. Az ág részei: Andi-meander, Meander pokol, Mosógép és a Piros bicikli).

Bővebb beszámoló Modortól itt olvasható: https://fotelbarlangasz.blogspot.com/2022/10/barlang-feltaras-kanin.html

Kedves Olvasó, köszönöm az eddigi türelmet! SZÓVAL, MI IS TÖRTÉNT 2023-BAN?

Az egy hetes bivakos akcót megelőzően a Canin-fennsíkon tartózkodott már: Modor, Boros Norbert Kinder, Illés Andrea, Frank Gergő és Frank Máté. Modor és a Frank testvérek elvégezték bizonyos helyeken a Prez felsőbb részeinek a kötélcseréjét és átszerelését a biztonságosabb és könnyebb közlekedés érdekében. Szintén lejebb jutattak jelentős mennyiségű felszerelést, hogy nekünk már kevesebbet kelljen cipekednünk a bivak felé egy héttel később. Ezen kívül jártak az Increduli-, Gortani- és Hangyás-barlangoknál; nagyokat túráztak a fennsíkon ill a Boegan-katlanban táboroztak.

 2023.08.19 (szombat)

Előző este későn érkeztünk meg Laccal. A többiekkel a Goriuda-forrás alatt találkoztunk. Kicsit beszélgettünk a sötétben, aztán Andi, Gergő és Máté elindultak még akkor éjjel haza. Szombaton egy lendülettel eljutottunk a Prez bejáratához. Útközben megnéztük az S3-barlang bejáratát is, fokozott figyelemmel kell megközelíteni mert egy kitettebb helyen van. A Prez bejáratából fújt a már ismerős jéghideg levegő. Előtte egy hónappal kitakartuk, hogy olvadjon a bejárata mire megjövünk, nem is volt benne semmi jég. Mindenki mindössze egy nagy bivakos baggel kezdett ereszkedni a bivak felé. Ez ritkaság, mert normál esetben fejenként két könnyebb jut mindenkinek. Most azonban Modornak és a Frank tesóknak köszönhetően sok minden már előre el volt készítve és lejebb juttatva. Kb. 5 óra az ereszkedés, meanderekben mászás a bivakunkig. Szerintem az eddigi legjobb erőnlétben értük el a sátrat, sok helyen lett könnyebb szenvedni és egy szűkület is tágabb lett még 2022-ben. Érkezéskor elkezdtük a vízvezetéket a sátor mögötti szűk hasadékból beüzemelni a sátor elé, elrendezni a sátor alatti ponyvát, a sátrat kiteríteni... Közben a sátor előtti hasadékba ponyvát kifeszítve egy fekvőhelyet (Portaledge) alakítottunk ki 2m magasan egy ember számára. Ez lett a Modor fekhelye éjszakánként, így mi hárman valamivel kényelmesebben elfértünk aludni a sátorban. Kizártuk magunkat a külvilágból megint egy hétre, ill. az egész olyan mintha egy űrszondában utaznánk összezárva most pár napig.

Csak érdekesség: minden évben adódik valami érdekes probléma a bivakban. Idén az volt, hogy érkezés után 1-2 napig minden meleg levest, pluszos italt és teát csípősnek éreztünk. Egyesek a hirtelen megivott erős alkoholra gyanakszanak, mások az esetleg sátorponyvában kifejlődött észervétlen penész belélegzésére. Sírsz, amikor csíp minden meleg ital.

Prez bivakban, a sátron kívül egy fekvőhely kialakítva a hasadékban (Kinder képe)

2023.08.20 (vasárnap)

Az időjárási előrejelzés nekünk kedvező időt jósolt (anticikont) egész hétre, de azért a hét távolabbi napjait fentartásokkal kezeltük. Ha a Caninon esik, akkor az sokszor a délutáni órákban történik. Volt, hogy régebben emiatt éjjel kutattunk a barlangban és nappal aludtunk a bivakban. Idén erre nem volt szükség, mindössze igyekeztünk minden reggel fokozatosan a legkorábban felkelni, általában reggel 4-kor. Ez nekem nem igazán jött össze.

A lényeg... Vasárnap Lacc a Férfiak álmából indulva térképet rajzolt az X-aknákon lefelé a Legyen tűz majdnem legvégéig. A két járat jelentős találatnak minősül hosszuk és méretük miatt, könnyebben járhatóak, huzatosak, közel vízszintesen haladnak. Az X-aknák neve onnan ered, hogy van egy természetes repedés az akna közepén, ami egy X-re hasonlít (régebben azt hittük esetleg ember csinálta, de nem); és igazából lent ketté válik ezért van többes számban. Innen felfelé 15m-t jutottunk tavaly és még kb. ennyi van a tetejéig.

Az X-aknák, innen lefelé található a Legyen tűz ill felfelé egy kürtőmászás indul (Kinder képe)

Közben Kinder beszerelte az Öreg-aknát a Legyen tűz végén. Aznap úgy tűnt ez az akna lefelé 3 irányba szétnyílik, később rájöttünk mind a három talpa nagyjából egy ÉNy-DK irányú járatra (ennek később írom le a nevét) érkezik különböző nehezítő megoldásokkal. Az akna legdélebbi lejtőjén ereszkedtünk le. Kezdetben ez saras, aztán egy nagyobb homokos félig állfenékre lehet jutni. Onnan továbmentünk egy közel vízszintes ember méretű járaton DK-felé, ami nekiment egy szűkebb meandernek. A meanderben két irányba mehettünk tovább. A K-i meander egy kürtőben végződik, később a felmérés után rájöttünk ez a Mosógép, Meander Pokol alatti akna. A D-i meander rányílt a már említett ÉNy-DK irányú járatra, de oda aznap már nem ereszkedünk le. Visszafelé Laccal az Öreg-akna tetejéhez közel találkoztunk.

2023.08.21 (hétfő)

Őszintén leírom azt gondoltuk az előző nap talált új részekről, hogy túl mélyen vagyunk. A vízszintes, hosszabb régi járatokat feljebb kellene keresnünk. Ráadásul ahogy egyre mélyebben vagyunk annál nagyobb felszínről jöhet hozzánk a víz, plusz a karsztvízszint közelsége okot ad az óvatosságra.

Lacc és Kinder nekiállt az Öreg-akna tetejétől lefelé poligon vonalakat felvenni, aznap a Mosógép alatti aknáig jutottak. (A nem barlangászoknak írom: ez azt jelenti lézeres távmérővel és "iránymérővel" elkészítik a későbbi barlangi térkép gerincét). Modor és én leereszkedtünk a tegnapi végpontról szerintem 10m-t se arra a bizonyos ÉNy-DK-i irányú járatra. Ahová megérkeztünk azt a helyet később elneveztük Összefolyónak. Ide érkeznek vizek, amik egy lefolyószerű fejletlen szűk aknába nyelődnek el. Még mielőtt a nagy járat két különböző irányába elindultunk volna, bementünk egy Ny-ra menő nagyobb hasadék-járatba, alján meanderező vízzel. Az szintén egy kürtőben végződött, ami (mint később megtudtuk) a Piros bicikli nevű rész alatti akna.

A Kis Mester. Ahogy elindultunk ÉNy-ra a nagy járatban az Összefolyótól: balra fent láttuk az Öreg-akna D-i , középső, majd É-i nyílásait... Kényelmesen sétáltunk szinte; két jobbra, lefelé tartó járatba (tehát ÉK-i járatokba) be se mentünk, mert pár métert ereszkednünk kellett volna. Követtük a járatot enyhén felfelé, követve a járat bal falát... Az Öreg-akna középső nyílása alatt már egy kicsit szűkebb helyre kellett felmászni, ami után 15-20m-t kellett guggolva kisebb tócsákat elkerülni. Ezután a járat járhatóbbá válik (ált. 3x2m-es), van benne 2 helyen kisebb letörés... egy nagyobb félkörrel visszafordul pár száz méter után DK-i irányba. Természetesen huzat van mindenhol. Egy kürtővel végződik, aminek az aljából nyílik egy szifon (É-ra), és egy huzatoló félszifon (D-re). Ez a kérdőjelekkel teliaggatott "végpont" vízszintes távolságát tekintve már ugyanolyan közel van a Tavacska aknához, mint a Legyen Tűz (2022)-höz, persze a Tavacska akna felső részénél ahol mozogni szoktunk, jóval lejjebb van. A Kis Mester neve a Dűnéből ihletődött, ez egy kisebb homokféreg neve.

A Baradla-ág. Óh olvasó, ne hidd hogy a nap véget ért...  A Kis Mester bejárása után elindultunk Modorral az Összefolyótól a másik nagyobb járatba is, DK-i irányba. Hamarosan ledöbbentünk. Pár 10m-t vigyorogva tettünk meg a hatalmas járatban, kanyarról-kanyarra egymást előre engedtük bohóckodva... Viszont ez akkora volt már, hogy muszáj volt lehívni a többieket és megosztani ezt az örömöt. Felfoghatatlan volt, sokkolt mindenkit. Szinte 5x5m-es szelvénnyel halad a Baradla. A vége előtt van egy ferde rövid felmászás, azután kicsit "elszűkül" (értsd mondjuk 5 ember méretűre), na ott leszakítja az ember fejét a huzat. A legeslegvégén pedig van egy ferde falú terem/akna. Kb. 30m-es felmászásról lesz szó ott jövőre, és ez megy a Picciola-Capelli irányába! 

2023.08.22 (kedd)

Utazás a Föld középpontja felé. Lacc és Kinder folytatta a térképezést nagyjából az Összefolyó feletti meanderektől a Kis-Mester irányába. Modor és én ismét kettesben voltunk... Előző nap kinézte magának a Baradla vége előtti kisebb felmászásnál, hogy ott le kellene nézni egy DK-i irányba menő hasadékba. Én nem láttam benne sok perspektívát, pedig ami azután jött túltett még az előző napon is. Hiába, Modor nagyon érzi merre kell keresni! Szóval expedíciós beszereléssel leereszkedtünk kb. 10m-t egy kisebb állóvíz partjára, egy hasadékba. Onnan tudtunk DK-felé enyhén felfelé traverzálni... Majd megjelent az arcán a már ismert vigyor, bevárt és mutatta: menjek. Megint megy a fosszil. Ugyanúgy mint előző nap elindulunk egymást tessékelve... Enyhén lejtett a járat, eléggé saras is volt, csúszós is, huzat is volt, és nem akart vége lenni, csak ment... Egy helyen lejebb csúsztunk... Úgy két lépcsőben, hogy visszafelé a lépések megszűntek vagy nagyon csúszósá váltak... Mentünk tovább, pár helyen mélyebb vízbe léptünk mint a csizmánk szára... Egyre erősebbé vált egy távoli víz zúgás... Nehéz az egészet leírni, kicsit engem zavart a hangzavar, az átázás, hogy mélyen vagyunk. Bemásolom amit a Lacc írt: "Az "Utazás a Föld középpontja felé" (merthogy ezt így neveztük el később) legvégén egy befolyó szifon/félszifon van, ordenáré huzattal, mindez 1187m tengerszint felett. Persze maga a legmélyebb pont kicsit visszább van, ahol ez a víz egy bevágódott Vento-ban kifolyik, kérdőjeles pont, nem jártuk be. Ez a ventó egyébként a vizes bevágódás fölött felfele is folytatódik, de ott csak "sima" 3m*3m -es fosszilként. Iskolapéldája a vizzel kettévágott, lefele elventosodott fosszil eszményképének. Az "Utazás a Föld középpontja felé" végén a befolyó szifon egyben a feltárás és a rendszer legdélebbi pontja, az ág délkelet fele megy ki a rendszerből, vissza az ET5 felsőbb része alatti környéket közelíti. Az egész ágban rengeteg sáros üledék jelzi, hogy hóolvadáskor vagy nagyon rossz időben nem szabad ott lenni". Szóval egy részét jártuk csak be Modorral ennek akkor, majd visszafordultunk. A már leírt csúszós helyen ő még fel tudott mászni én pedig nem akartam. Ez lett az "Evakuációs pont". Elment egy fél órára kötélért és fúrógépért. Kicsit vártam, aztán visszaért Laccékkal, akik megint teljesen be voltak zsongva ettől az egésztől, én meg már nagyon nem. Mivel tényleg egy olyan részről van szó, ami mélyen van és sok a víz: azonnal elkezdték a bejárt résztől visszafelé poligon vonalakat felvenni. Így nem kellett később sokkal bizonytalanabb időjárási előrejelzéssel visszajönni.  

2023.08.23 (szerda)

Szerdára azt terveztük, hogy bemegyünk az Összefolyó és a Kis Mester közötti két oldalsó ágba, amit héfőn kihagytunk ill. megnézünk egy aknát a Baradla-ágtól K-re. Természetesen másik két ember csinálta egész nap a térképezést. Az kinézett akna megközelítéséhez erősen lehajolva kell bebújni egy rövid járatba, nem messze az Összefolyótól. Érdekes, hogy azon a kis szakaszon egy szinte szabályos kör alakú, vízzel feltöltött kis lyuk felett kell áttraverzálni (mint egy mini mexikói cenote). Az akna végül kb. 25-30m mélynek bizonyult és csak az alján tudtunk tovább haladni nagyjából D-i irányba. Ez egy szűkebb hasadék aminek az alját a lenti vizek valamelyest szélesebbre tágították itt-ott. Nem túl tágas az biztos. Van benne egy olyan hely is, hogy egy jelenleg kiszáradt szifonon kell átsétálni hosszan... Addig mentünk benne Modorral, amíg nem lettek a dolgok már túl szűkek. Ha nem lett volna  annyi sokkal egyszerűbb bejárandó dolog, akkor lehet erőltettük volna a dolgot. Így is bebújtunk két szűkebb helyre, az egyikből önállóan ki se tudtunk jönni megint. Ez az ág lett a Csapda. Ezután elindultunk a Kis Mester felé benézni a két szűz járatba, de Lacc és Kinder rábeszélt minket, hogy inkább a poligonvonal gyorsabb felvételében segítsünk. Úgy is lett.

2023.08.24 (csütörtök)

Égyre nehezebb volt felkelni, elindulni... legalábbis nekem. Korán kelünk, összevagyunk zárva napok óta, kell egy közös nevező mindig, ami igazából nem a legjobb senkinek... Ráadásul ez a DNy-i végpont napi 2-2,5 óra oda-vissza... Beszólogatok mindenkinek mindenért... Csütörtökön Kinder bölcsen úgy döntött, hogy pihen a pénteki kimenetre a bivakban és megcsinálja a leltárt, elrendezi a bivak környékét. Modor rövidebb időre elment bontani az ET6 fosszilhoz, majd visszatért a bivakhoz dél körül. Én és Lacc elmentünk még az Öreg-aknát átszerelni, mert rájöttünk a középső nyílásán sokkal gyorsabb lejutni a Kis Mesterhez és az Összefolyóhoz. Közben Laccnak arra is volt ideje, hogy tovább rajzolja a Legyen tűz végét a térképen. Estére már a bivakban enyhült a hangulat, maradt is még szerencsére lélekmelegítő innivaló.

2023.08.25 (péntek)

Terv szerint ébredtünk, egész jól el is tudtunk indulni a felszín felé. Persze a bivakot egy évre elpakolni nem lehet kapkodva. Elindulunk -> és tudatja a Prez ki a főnök, eltelik fél óra és még mindig a bivak közelében erőlködünk a bagjeinkkel... Ahányszor jön egy nehezebb rész elhangzik az "Éljen a Prez! csatakiáltás, amit mindenkinek ismételnie kell. A Prez szabályai, hogy 1 nem lehetnek érzelmek, 2 akasztani kell mindig kantárt. Az Éljen a Prez! kötelező ismétlése tulajdonképpen a harmadik dogma. Kora délután már a felszínen voltunk, egész jó időt jöttünk felfelé, azt hiszem 5-6 órát... Nagyon lassan összepakolunk, közben Lacc villáminterjúkat készít kamerával... Majd felmegyünk a DVP-házhoz telefonálni és megpihenni egy éjszakára. Elkezdődik a "kényszer felszínezés". Még 51 hét...

2023.08.26 (szombat)

A Gilberti menedékházban megtudtuk egy olasz ismerőstől, Marcotól, hogy a Picciola-Capelli csapattal egymást pont elmelőztünk pár perccel. Csak ámultak az ottaniak, amikor mesétük mi minden történt velünk a héten. Legnagyobb meglepetésünkre és örömünkre befutott Pataki Dénes és Kriston Szilárd is valahonnan teljesen váratlanul! Dénestől, úgy ahogy Modortól sokat tanultam; az első kutatási években nagyon sokat tett Dénes a barlang feltárása érdekében... Hazautazás.

Alaprajzi nézetben a 2015 és 2023 között általunk felmért részek + fehérrel ami már ismert részek de még nem jártunk ott és nem mértük fel újra

JÖVŐBELI TERVEK

- a Baradla-ág végén a ferde fal megmászása elsődleges prioritást élvez (az megy DNy-ra a Picciola-Capelli felé)

- Megnézni az idén nem bejárt részeket két helyen: Az utazás a Föld középpontja felé részen és a Kis Mester és Összefolyó között

- ÉNy-i átjáró mászásának a befejezése, vagy kiszerelése; X-aknák mászásának a befejezése; a Piros bicikli      kürtőjének az elkezdése egyszer

- a Prez végpontjára lemenni végre; átnézni az Ablakok-aknáját és a szifonja feletti aknát

- a következő bivakos akció előtt legalább 1-2 barlangot újramérni a felszíni bejáratuktól a lenti csatlakozási pontokig

- a barlangrendszer térképének aktualizálása

KÖSZÖNETNYÍLVÁNÍTÁS

Köszönjük barátainknak a biztatást, szeretteinknek a türelmet! Az engedélyek beszerzését! A felszíni ügyeletet és az időjárási jelentések elküldését! A PAC-Alpin támogatását! Köszi Modor és Lacc, hogy ennyire alaposan előkészítettétek az akciót!

Ne feledjétek, a mi sikerünkhöz az előző táborok részvevői is kellettek!

MODOR, KINDER, ERIK és LACC (PF, mi így nyaralunk)

Gordos Erik, 2023.09.22

2016. november 18-20-a között került megrendezésre Egerben a Barlangkutatók "Szablyár Péter" Szakmai Találkozója. Az eseményről videó jegyzetet készítettem, amelyet itt, a blogban szeretnék közreadni.

A konferenciaprogramhoz kötődően, a szokásokhoz híven szakmai kirándulásra került sor a pénteki napon,  A túra során Lengyel Janó, Regős Jócó és Hevesi Attila (a megjelenés sorrendjében) kalauzoltak bennünket a Bükk hegység izgalmas karszt ogjektumai között. A film elsősorban a szakmai kirándulás eseményeit dokumentálja.

Füredi Zoltán

Az előzményekről és az áttörésről korábbi bejegyzésünkben, itt találtok infókat:

https://barlangaszat.blog.hu/2020/04/01/attores_a_jozsef-hegyen

------------------------------------------------------------FRISSÍTÉS!!!!!!-----------------------------------------------------------------------

Kedves Barátok, Ismerősök, Barlangászok és Mindenki!

Látva a nagy érdeklődést, ami nagyon jólesik a felfedezés 36-dik évfordulójának napján, úgy gondoljuk, felfedjünk az "áttörés" során alkalmazott titkos fegyvert, aminek segítségével az eddig ismeretlen dimenziókba nyerhettünk bepillantást. Mivel nagy, látványos járatokat nem könnyű találni, ezért a „Nem a járat kicsi, a barlangász túl nagy” elv alapján módosítottuk azt, amit tudtunk.

Magamnál vagyok

Ahogy mondtam, szinte minden ott volt előttünk és csak úgy elmentünk mellette, mert térdmagasság alatt nem nézeget az ember. A térképen sem lehet ábrázolni, mert már ott van.

A nagy testvér figyel

Csak az arányok, és a nézőpont más.. 

Csalóka perspektíva 

Úgy érezzük többen is észrevették a dolgot, vagy legalább is gyanakodtak, de nem buktattak le minket. Köszönet a cinkosságért, és talán még nagyobb köszönet azoknak, akik nem jöttek rá és úgy gratuláltak a sikerekhez. Igyekszünk rászolgálni, reméljük hamarosan tényleg igazi új részekről is közzétehetünk valamit!

Én és a Kicsi Én

Pali Baba minden helyzetben megállt a saját lábán...vagy épp leült

Karbantartás

Mert az apró részletek épp oly érdekesek, mint a nagy terek...

Elnézést a tréfáért, azért a képek reméljük kárpótlást nyújtanak. Köszönet érte Berentés Áginak, ő készítette a barlangász woodoo-babát is. (Jobb lesz nem megharagítani!)

             Szemelvények Pali Baba fejlődéstörténetéből

A kis csapat :) 

Köszönjük a figyelmet!

Jó szerencsét! 

Egy régi álom vált valóra! Régóta sejtjük, hogy a József-hegyi-barlang még tartogat számunkra komoly meglepetéseket. Az évek során apránként sikerült ugyan több kisebb-nagyobb járat felfedezésével növelnünk a barlang hosszát, de jelentőségüket tekintve nem közelítik meg a felfedezést követő járatok impozáns méreteit. Úgy tűnt, az eddig alkalmazott kutatási technikák nem hozták meg a kívánt eredményt, ezért február, március időszakban egy az eddigiektől merőben eltérő és szokatlan módszert alkalmazva végül sikerült bepillantást nyernünk az eddig rejtőzködő csodába. Azt hiszem, a képek magukért beszélnek. A legszebb a dologban, hogy az egész végig ott volt az orrunk előtt, szó szerint elmentünk mellette!

A már sokszor bejárt Fagylaltos-ág végén kezdtünk alaposabban kutakodni, és még fél óra sem kellett, amikor ez a csodás látvány tárult a szemünk elé:

Az „áttörés” kapujában

A Kinizsi-pályaudvar irányába haladva egy többszörösen átoldott, sajtszerűen lyukacsos járatrészbe juthatunk.

Szellem-járta-folyosó. A mennyezeten látható a sötét angyal

Az átbújók és kőhidak térképen szinte ábrázolhatatlanná teszik ezt a részt. A formavilág mellett a színek és képződmények változatossága jellemző az egészre.

Fantasztikus formák, színek

A bujkálás végén bejuthatunk a már ismert Vérpatak-terem felső részébe a Dinoszauruszhoz.

Dinoszaurusz (kettő is)

Ha mégsem döntenénk úgy, hogy visszatérünk a megszokott részekhez, akkor haladhatunk tovább a Kinizsi-pályaudvar felé.

Új dimenziók nyílnak. UV = Új Világ

Érdemes folytatni az utat, mert a látvány egyre meggyőzőbben sugallja, hogy megéri még kutakodni a barlangban!

 A látszat ellenére a felvétel alatt egy gipsz sem pusztult el vagy szenvedett károsodást!

A végén egész meglepő helyen sikerül a Kinizsi-pályaudvar tetejébe visszaérni.

A piramis csúcsán. Milyen kicsi is az ember!

A felső omladékban is sikerült egy ígéretes helyre bukkanni, de itt nem tervezünk egyelőre további kutatást.

Sajnos lefelé csak omladék van

A további részletekről hamarosan beszámolunk, kövessétek figyelemmel a frissülő blogot! 

Jó szerencsét! 

Pont egy éve, hogy az erdélyi,  Damis melletti Sohodol nevű, mintegy 100 méter mély, aktív víznyelőben jártam.

Ez a barlang más, mint amibe a barlangászok általában szívesen mennek. Más, mert mássá tettük..

A lépcsőzetesen mélyülő, aprócska, majd nagyobb aknákban folytatódó, és patakos, szintes ágban végződő barlang bejárata ugyanis közvetlenül a műút mellett nyílik. És mivel könnyen megközelíthető, a környékbeliek nem másnak, mint szemétlerakónak használják. Ténykedésüket a befolyó patak is segíti, egész a barlang aljáig szállítja az útja során összegyűjtött szemetet. 

Egy éve, a túránk során szöget ütött a fejembe egy elhangzott mondat, miszerint "undorító ez a barlang!".
Amit láttam valóban nem épp gusztusos volt. Szemét közül indul a bevezető szár, és már az első aknában szemétlerakóba huppantunk.

Az elmúlt 1 évben többször megkíséreltem már visszatérni ide azzal a célzattal, hogy lefotózzam amit ott látok, jelen állapotában. És megtegyem ezt aztán is, hogy megtisztítottuk a barlang egyes részeit. Tudván, hogy a szemétszedés ezen formája nem megoldás a problémára, hisz még nincs szemétfogó háló a bejáraton, ugyanígy meg fog telni hulladékkal. És még nincs alapvető változás a helyiek gondolkodásában... addig a hálón fennakadt szemét maximum a bejáratot fogja eltömni....

Viszont úgy gondolom, a képeknek van figyelemfelhívó erejük. Ezt kihasználva, szeretném megmutatni, hogy ez a barlang bizony nagyon szép! Csupán tennünk kéne érte, hogy mindenki annak láthassa....! 

Miután az eltelt év során hol a csapathiány, hol az időjárás szabotálta a tervezett gyűjtést, most, a hosszú hétvégén végre összeállt egy kisebb csapat ezen célzattal.

 barlang bejárata. Mikor érkeztünk, és mielőtt távoztunk. 

Egy kisebb akna érkezésünkkor, majd egy órával és 7db szemeteszsák megtöltésével később.

A megrakott 110l-es zsákokat és bageket láncba rendeződve fel tudtuk termelni a kisebb aknákon. 

Várakozás a szerelő csapatra. 

Nem mindennapi kompozíció fogad az egyik akna alján....

A pangó víz által egy mellékágban felhalmozott szemét.

Aknalejárat...

Az aknák csipkés falairól a víz útját követve egész ruhásszekrényt meg lehetne tölteni, az ott talált textíliákból.

A hulladékból a benzines flakonokon át a különböző PET palackokon keresztül, műanyag szemetek, papucsok, labda, oldalborda, ökörszarv...stb..végtelen sorát lehetne felállítani. Így hiába a gyönyörű befoglaló kőzet, csodás színek, formák és képződmények, mert mindezt elfedi a bedobált, és a patak által behordott szemét.

A szemetet leszámítva a Sohodol egy nagyon tiszta, könnyen járható barlang. Szépen oldott formákkal és felületekkel, amiben az overál tiszta marad,a túra pedig egy élmény lenne.... 

Mivel aktív nyelőről van szó, nekünk pedig ismét esős idő jutott a hétvégén, így nem tudtunk hosszú időt lent tölteni. Sajnos, csak töredéke valósulhatott meg annak, amit szerettem volna. De ígyis jónéhány zsáknyi szeméttel lett kevesebb odalent, mégha a lent található több konténernyihez képest ez gyakorlatilag teljesen elhanyagolható mennyiség is. 

Mégis, ha az olvasók közül csak 1-2 ember úgy gondolja, hogy maga is rászánná az idejét hasonló projektere, vagy a legközelebbi alkalommal csatlakozna hozzánk, akkor úgy gondolom, már megérte a dolog. 

Köszönöm mind a Kolozsvári barlangkutatóknak--- Cugának (Kövecsi Szabolcs Attila), Manónak (Balla Áron), Törpinek (András Kinga), és Zsigmond Péternek---- mind Magyarországról ---Veres Réka----és Szlovákiából ---Stanislav Danko----érkezett kollégáknak, hogy segédkeztek a projektben.

Reméljük, lesz folytatás, valami napfényesebb időben....

Szerk: Berentés Ágnes 

Hát ez meg micsoda??. „Ebbe a csajba meg mi ütött??!” gondolhatjátok, ahogy végig pörgetitek a képeket.... �

Kék színekben pompázik egy cseppkőbarlang, pedig nem színezi réz karbonátjait és nem is a festékszóró a titok nyitja?  Nem kék fénnyel van megvilágítva, és nem a photoshop kreálmányában járunk?

Akkor mégis mire kell vélni ezeket a színeket? És hogy jön a plüssmaci a képbe??? Tán így akarna különcködni a fotózásban??

Igen, és nem is. Tény, hogy az ásványok egy jelentős része UV fény hatására (100-400 nm) számunkra is érzékelhető, a látható fény tartományába eső fényt (380-760 nm) bocsátanak ki, tehát lumineszkálnak. Lehet ez fluoreszkálás, ami a besugárzás idejéig tartó kibocsátás, és lehet foszforeszkálás, amennyiben a fényhatás megszűnését követően másodpercekig tart a fényjelenség. Itt álltalában erről van szó… Pandora-bolygó világa elevenedik meg körülöttünk, miközben az egyébként átlagos cseppkőbarlang kékes fényekben tündököl a sötétben…a leadott fényekben 4-6 másodpercig tájékozódni is lehet…

Bár régóta foglalkoztatott már a gondolat, hogy egyszer érdekes lenne barlangban is fotózni UV fénnyel, ez remekül meg is maradt a gondolat szintjén. Mondván, nincs rendelkezésemre álló eszköz hozzá…ahhoz meg nem voltam kellően elszánt, hogy ezt a problémát orvosoljam. Mindaddig, még egy rovarfotós barátom, Spéder Feri át nem operálta saját vakuját UV vakura. Hoppá! Gondoltam. Hát elérhetővé vált az eszköz is…! Feri egy jó ember, aki szereti a hasát. Így egy üveg Nutelláért cserébe az én egyik régi vakum is túlesett a műtéten. Sikeresen.

Jónéhány próbán túl vagyunk már az UV vakuval, és aktuális, hús-vér modelleimmel (határtalan türelmükért ezúttal is köszönet!, a képek későbbiekben lesznek publikusak). Időközben rájöttem a technika és az egy vaku adta lehetőségekre, és korlátokra is. És felmerült az igény, hogy a jelenlegi, hosszú hullámhosszt (ami egészségre ártalmatlan, de az ásványok is kevésbé gerjednek e fénytartományban) le kéne cserélni egy rövid hullámhosszú fénycsőre. Egy germicid-csőre, amihez viszont új modellre is szükségem lesz. Így, egy otthoni casting alkalmával került a képbe Germaci, a germicid álló plüssmaci, aki e képsorozat főszereplője lett.  

Germaci próbaútjának helyszínét nem volt nehéz kiválasztani. Még valamikor korai egyetemi éveim alatt kerültem kapcsolatba először a Bódvarákó és Tornaszentandrás között magasodó Esztramos-heggyel. Akkoriban még nem barlangásztam, főként a hegy ritkaság számba menő növénytársulásai érdekeltek. Ez persze hozta magával a bányászattörténetét, a lenyűgöző ásványkülönlegességeit…és a barlangjait…  A hegy összetett sorsa egyszerre rázott meg, és gyönyörködtetett. Látva, mit adott, és mit vett el a bányászat..

Az Esztramos-hegy földtanilag az Aggteleki-, földrajzilag a Szalonnai-karszthoz tartozó ,a Bódva-völgyéből szigetszerűen kimagasodó,  ÉK-DNY- i irányítottságú, mára már megcsonkított hegy.

Maga a hegy triász időszaki mészkő, kisebb részt triász dolomit és tűzköves mészkő. A határukon húzódó törészóna kedvezett a vasas ércesedés kialakulásának, melyet már az Árpád-korban is bányásztak. Tájformáló, ipari szintű, előbb külszíni, majd mélyszinti vasércbányászata 1834-ben indult meg. 1951-től a bányászat figyelme a könnyen elérhető, jó minőségű mészkőre terelődött, melynek fejtése 1996-ig folyt, kisebb-nagyobb megszakításokkal. Mindeközben a hegy eredeti, 380 m -es magassága 320 méterre csökkent. Egyedi növénytársulásából egy kicsi sziklaoromnyi maradt, a feljegyzett, 52 barlangjából csupán 28. És mennyi, ami följegyzés nélkül tűnt el…

A mélyszinti művelés által feltárt barlangok jobbára a meddő tárolására alkalmas üregként végezték, felszíni társaikat nagyrészét lefejtették.  Képződményeik egy részét a bányászok és gyűjtők „megmenekítették”. A miskolci Herman Ottó Múzeum ásványgyűjteményének első darabjait is az innen származó különleges példányok adták.

Van, ami elpusztult, és van, ami megnyílt. A bányászat nélkül valószínű sosem látjuk, valójában mennyi kincset rejtett ez a hegy.

Az esztramosi barlangok genetikája és formavilága is eltér a környékbeliekétől. Hideg és melegvizek többszöri váltakozása formálta az üregeket, és alakította a képződményeket. A hegyből előkerült kalcitképződmények alaktani sokfélesége páratlan. A 320 m-es tszf magasság felett nyíló, vízszintes főtéjű barlangok mintegy 2 millió évükkel az ország legidősebbjei lehettek. Emléküket ma a Földvári Aladár-barlang őrzi…

Ezt az idős, pici, de UV fotózás szempontjára talán legérdekesebb barlangját látogattuk meg a hegynek két segítőmmel, Papkó Petivel és Germacival.

A Földvári Aladár-barlang történetét most egy plüssmaci léptékével és UV fényben mutatom be Nektek. 

Teljes lényében elvarázsol e kopár táj, most épp úgy, mint mindig. Leszállás előtt felnézünk még a Földvári Aladár-barlangot őrző védőpillérként szolgáló orom tetejére.  Távolban az egykori kőtörő üzem maradványai, és a kicsiny, páratlan növénytársulást őrző sziklaorom…   

1964-ben egy robbantás megnyitott a bányaudvar 312m -es szintjén egy, a többinél jelentősebb, formavilágát tekintve változatosabb üregrendszert. Sosem fogjuk megtudni, mennyi hasonlót szállítottak a kohókba innen, de a Földvári Aladár-barlang megmaradhatott. Elsőként az országban megóvása végett védőpillért jelöltek ki köré, ami többé kevésbé volt eredményes. Hisz bár a környező robbantások lökéshullámai és a „fosztogatók” nyomot hagytak a képződményekben, de a barlang megmaradt…

 Útnak indulunk!

Vastag szalagos kalcitok között vezet utunk a barlang első termében haladva. A járóút vonalából kitermelt tömbök fejreállítva pihennek a helyben hagyott rétegeken. Az UV fényében kitűnnek a tisztán kalcit anyagú sávok a sötét, vasban dúsabb rétegek közül.

 Megannyi törésfelület, és cseppkőcsonk határolja azt a monumentális cseppkőképződményt ami az első nagyobb terem közepén fogad minket.  A ’70-es években „kiépítették” a barlangot látogatók számára. Germaci a törött cseppkövek függönye mögül néz ki az ablakon, a kiépítés emlékét őrző, ma már nem működő lámpán ülve.

 Egy idős fa ágas-bogas gyökérzete?  Avagy az Oszlopok-terme egy kidőlt cseppkőoszlopának sokatmondó keresztmetszete…

Elcsodálkozom e megannyi színes gyűrűn itt, a fejem felett. Függőcseppkövek voltak valaha, mára sok más képződményhez hasonlóan ennyit hagyott belőlük az ember. A tiszta, majd a vas-oxiddal szennyezett kalcit rétegeket vastag hegyitej (montmilch) gyűrű öleli körül, melynek mikrokristályos tűi másodpercekig élénken foszforeszkálnak* az UV fény hatására…míg a vasban gazdag gyűrűk teljesen inaktívan viselkednek.

Kesze-kusza áttetsző helikit halmazok és fiatal, szennyeződésmentes cseppkőlefolyások világítanak egy gömbüstben az Oszlopok-termében.

Borsók mindenütt! A falakat borító túltelítődő oldatokból válik ki ez a megannyi borsókő. Tövüknél vasasabb volt az oldat, így csak ép, vagy letörött csúcsaik világítanak.

Ezek a borsókövek úgy esnek szét gömbhéjakra, mintha kis tojáshéjakat fejtenénk le róluk. Képződésük nem volt folyamatos, időnként víz lepte el őket, majd a szabad légtérből hegyitej rétegek váltak ki rájuk. E fehér kéreg mentén vállnak el „sapka szerűen” a rétegek.

Nem olyan ritka itt, hogy a cseppkőoszlopot tetőtől-talpig borsókövek borítsák be.

Cseppkő, borsókő és hegyitej. Pusztulás és pusztítás.

Ha ez a cseppkőoszlop mesélhetne…

De találtunk valami élőt, valami fejlődőt is! A barlang egy eldugott kis szegletében cseppkőfolyam csordogál mostanság is. A kis egyenetlenségeken a vízcseppek megtorpanva mikrotetarátás felületeket építenek.  Ez a tiszta, fiatal kalcit felület élénken világít az UV fény hatására.

Germaci első próbaútja véget ért. Hogy lesz-e még folytatás, vagy egyszeri kaland volt-e, majd kiderül �

.Ezzel az esztramosi naplementével búcsúzunk tőletek :) 

*meg kell említenem, hogy Várhegyi (1997, Szakáll & Papp, Az Esztramos-hegy ásványai) szerint a hegyitej a kalcittal ellentétben szennyeződései miatt minden esetben elnyeli a hosszú hullámhosszú UV sugarakat, így nem bocsájt ki látható fényt gerjesztés hatására. Én a barlangi környezeten kívül fotóztam a Herman Ottó Múzeum ásványgyűjteményének hegyitej példányait is, a fotók szerint ezek fehéren fluoreszkálnak.  

Jártatok már olyan barlangban, amibe egy autópálya alagútból is le lehet jutni? Vagy aminek kürtőjében felmászva keresztülmászhatsz a vasbeton alagút tetején, hogy aztán folytasd utad a barlangjáratban? Egy olyan hegyben, amire azt mondták, hogy "lehetetlen, hogy itt barlang legyen"?  A Lehetetlen-barlangot mégis megtalálták a 2004-es autópálya építések során...

A Lehetetlen-barlang, vagy olaszul Grotta Impossibile nem messze a szlovén-olasz határtól nyílik, de már olasz területen, Basovizza településtől 1,4 km-re, DNy-i irányban, a főúthoz közel a fák között.
Ma már nem az autópályából nyíló bejáratot használják, mi egy sokkal kellemesebb, létrával kezdődő, majd kötéllel folytatódó, mesterséges lejáraton át jutottunk le, melyet nehéz vasajtó fed az illetéktelen kíváncsiskodók elől. Az impozáns, cseppkövekkel és borsókövekkel gazdagon díszített, csodás, tiszta termek után egy kb 40 m-es, "semmibe" ereszkedéssel lassan bontakoztak ki előttünk a barlang beláthatatlan méretű nagy termének formái. Egy kb 230 m hosszú, 70-80 m magas terem galériájára érkeztünk meg. A legerősebb lámpáink fényében sem tudtuk igazán belátni a teret. A térképet szemlélve araszolgattunk a tiszta cseppköveken és hatalmas kőtömbökön át lejáratot keresve a kiszemelt mellékág felé. Amit viszonylag könnyen meg is találtunk. 

A tábor és a jeges