Hazaérkezett a Voronya végpontját megjárt 3 fős alkalmi társulás, a képen jobbról balra: Nyerges Attila (kis Moha), Kunisch Péter (Kagyó) és Pataki Dénes. Ezzel 7-re növekedett a 2000 méteres mélység alatt megfordult magyar barlangászok száma.
A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat hivatalos blogja
Barlangtúrák, kutatások
Magyarok a Voronya-ban
Szerző: Kucsera Márton
Miért fontos Orosz kétszeri belépéses vízumot kapni? Miért voltak álmatlan éjszakáink és morcos nappalaink, amikor problémák merültek fel egy “egyszerű” vízum beszerzése körül? Mitől lesz Oroszország csak tranzit a mi utunkon? Miért vetünk repülőjegyet a Fekete tengeri kedvelt üdülőhelyre és egyben népszerű síparadicsomba, Szocsiba? Miért próbáltunk fél napokon keresztül extra kényelmes búvárruhát? Miért gondolunk sokat az általános és középiskola nemszeretem tantárgyára, az oroszra? Miért próbáljuk a vodka ízét feleleveníteni emlékeinkben?
Mert a MAFC ez évi nyári barlangász túrájának célja Abházia - azon belül pedig a Voronya barlang!!! Amely 2191 m-es mélységével a mélységi lista büszke vezetője!
Hogyan jött össze egyáltalán a lehetőség?
Pár éve elkezdtünk Spanyolországba járni, ahol jól összeismerkedtünk litván barlangászokkal. Egy olyan ország barlangászai ők, ahol nincs nagyon barlang - tehát eljárnak máshova barlangászkodni. Ez máshová pedig nem lehet más az előző rendszer maradékán kitollasodva mint Oroszország - és a Kaukázus.
Pár kellemes barlangtúra és év után tavaly szilveszter táján felvetették, hogy idén ismét mennek a Voronyába - ismét, mert tavaly már voltak... Természetesen mintegy mellékesen megemlítettük, hogy ha esetleg el akarnak hívni - nem mondunk majd nemet!
Meg is jött a meghívó - először két fő részére, majd a folyamatos tervezgetés alatt további 2 fővel sikerült a magyar “kontingenst” megemelni: összesen tehát 4-en kaptunk lehetőséget egy 6 nemzetből álló expedíció tagjaivá válni! Litvánok, Ukránok ( a barlang nagy feltárói), Spanyolok, Írek és Észak-Írek (azaz Angolok??) és 1 igazi angol lesz majd a társunk a nagy vállalkozásban!
Mi is a cél barlangban?
Az ukránok egy kifelé mutató ágban - az un. Non-Kujbisevszkaja részben fognak kutatni. A litvánok pedig merülni akarnak a legmélyebb végpont felé vezető Kvitocska szifonban.
És itt kapunk majd mi is szerepet - vihetjük a palackjaikat és minden egyéb cuccukat, ami oda kell!
Mindezt természetesen büszkén és már előre sajgó derékkal tesszük, hiszen ezzel adódik lehetőség arra, hogy belekóstolhassunk a Kaukázus barlangjaiba - és siker esetén lejussunk -2080 m mélységbe, a Game over nevű terembe! ÉS ugye a játszma majd csak ott kezdődik igazán, hiszen a búvárok számolatlan cuccát e terem közeléből kell majd kihozni.
Hogyan jutunk oda?
Budapest - Seremetyevo (a szakállas vicc szerint semerre retyó...) - Szocsi repülőút végén találkozunk a társainkkal, akikkel másnak közösen lépjük át Európa egyik bizarr határvonalát - az Orosz - Abház határt. Innen Szuhomi az útirány, majd 1 napos teherautózással tudjuk megközelíteni a táborhelyet. Csak megközelíteni - mert még egy napos cipekedés vár ránk, mire minden felkerül a 2250 m magasan lévő táborhelyre. De innen már csak egy nagyobb dobás a világ legmélyebb barlangjának a bejárata!
Mit tudunk a barlangról?
A térképe alapján vizes barlangra számítunk, és nem hat meg minket egy ír barlangász bemondása, miszerint nem nagyon vizes... Egy írnek más a viszonyítási rendszere, mint egy magyar barlangásznak!
Nagy aknák (3 db 100-nál mélyebb) és szűk meanderek amikre számítunk. 700-tól 1200-ig lesz egy nagyon vizes rész - sok a cascade felirat azon a részen a térképen... 1400 m mélységben lesz egy teljesen vizes átbújó - hossza 2-3 m,mélysége cca. 0,5 m. Vezetőkötéllel van ellátva - igazából nem jelenthet gondot, lelkileg igyekszünk ráhangolódni!
-
1640 és - 1740 m között van a legnehezebb rész, sok szűkülettel, vizes részekkel, köztük egy 30 hosszú cső, az ún. Yellow tube. Erről az ukránok nem túl sok jót nyilatkoztak... valahogy majd megoldjuk!
-
1400 és -1800 között egyébként ismét nagyon vizes (netán árvizes) a barlang - de a felszíntől az 1800-as bivakig (!) fix telefonkábel és állandó felszíni összeköttetés segíti a bölcs döntéseket időjárás ügyben. Előzetes információk alapján csak 1 napig tartó, heves esőzés után válik a barlang árvízveszélyessé - ez némileg megnyugtató!
Hogyan készülünk?
Noeprén, vízhatlan hálózsáktok! Ezekre nagyon figyelünk, és a többit pedig a Gortanitól kapott tapasztalatunkból merítjük! Unikumot viszünk!! Melegítőkövet szedünk!
Egyébként a bevezetőben taglalt vízumproblémát megelőzött egy másik vízumkérdés - nevezetesen az Abház. Ugye ez egy frissen (formailag frissen - hiszen a tavalyi háborúban vált “függetlenné” - de ’91 óta szakadár államként élte életét) alakult állam, aminek a “függetlenségét” az ideiglenesen ott állomásozó orosz csapatok biztosítják. Ezt pedig jól ismerjük saját kis országunk közelmúltbeli történelméből...
Szóval augusztus 10-én repülőre szállunk, elrepülönk Szocsiba, másnap belépünk egy alig létező országba - és indul a kaland!
A repülőjegyünk visszafelé szeptember 2-re szól, és nem akarjuk majd a reggel felszolgált vodkát lekésni!
Az expedíció alatt friss információk a http://www.barlang.hu/mafc/ illetve a http://www.alpinexpe.hu/index.php oldalakon lesznek elérhetők - amennyiben a kaukázusi - jelenleg Abház térerő ezt lehetővé teszi!
További infó, térképek és képek angol nyelven az expedíció szervezőitől:
A túra magyar résztvevői:
Németh Zsolt, Sass Lajos, Zih József és e sorok lejegyzője Kucsera Márton
Budapest, 2009. július 26.
Kalandozások Balatonedericsen - avagy a 2008-as Barlangnap töredékei
Szerző: Polyák Ági Cicanaci
Hát a kérdés, hol is kezdjem. És talán most az egyszer a végén fogom...
Süt a nap, az élet szép, és már ki is aludtam magamat. Pedig a hétvégében sok alvás nem volt. De annál több kacagás meg bőr kanapés elmélkedés. Igen ez az eredménye ha három csaj összefog és nap reggeltől hold keltéig élvezi az életet. Kacagva néha döcögően, fáradtan vagy éhesen megérkezünk, ahol felverhetjük a kicsiny sátrat a hétvégére, na de a sátor mikor érkezik? Közben hívogatóan vár a Balaton hűsítő vize, az éjjeli hold vöröslő fénye...
De a hétvége (ha nevezhetem így a péntek estétől vasárnap hajnalig terjengő időt) mély nyomokat hagyott nem csak a narancssárga pólómon, hanem a lelkemben is. Az egyikben emlékeket idézgetek amik mosolyt varázsolnak arcomra, a másikon lila meggy vagy más bogyó foltokat.
Első kép: (ez már a sokadik felvonás) fullasztó meleg a sátorban. Az ötlet gyorsan megszületik. Irány a víz. Félve és remegve de enyhülést várva ereszkedtem bele a Balaton hűsítő vizébe többed magammal. Majd kacagva alámerül sok fej a vízben, a fröcskölés és a reggeli ébredés sűrű nyomai tovalendülnek a nap felé a reggeli párával. És csak az órát lessük, mikor indul a nagy megmérettetés.
Második kép: Árnyék, sok apró három fős csoport, persze a segítségek jelen vannak. Hosszas tanakodás, hogy mi is lehet a helyes válasz. Gyors agyalások, hogy kinek hány darab foga van még, és ki bírja legtovább a víz alatt. Majd a számolás rejtelmei kötik le a csapatokat. És uzsgyi. A végeláthatatlan gyaloglás megkezdődik, persze mi próbáltuk bevetni a beszélőkéinket, hogy ki visz fel a hegyre de elutasító válaszok hada fogadott minket. És tele lelkesedéssel, hogy azért is. Elindultunk, majd kiérve az első kanyar után, még egy utolsó próba a stoppolással. És igen Tücsök sikerrel járt. Bepattanunk és indulás, integetés ki a kocsiból a többieknek. Majd szépen hálát rebegünk, és elfogadjuk a pénztáros nénitől az útbaigazítást.
Harmadik kép: Lassan rá kellett jönnünk, hogy nem jó felé megyünk, a kávé körüli megegyezések ekkor alakultak ki Panka és Tücsök között. Majd pillanatnyi tanakodás után megfordultunk, és pár száz méterrel arrébb megtaláltuk amit kerestünk. A kőfejtőt. Ahol már majdnem az összes csapat várt a sorára. Így hát az árnyék után vándoroltunk egész nap mire mi is dobálhattunk vízibombát a kötélről. mindeközben nyakig vizesek lettünk mi is a pont őrök által. De legalább melegünk nem volt :)
Negyedik kép: Pontos útbaigazítás, majd tanakodás, persze rossz irányba indulás, majd stopp. És fuvar. Caplatás a hegyre, végeláthatatlan vízmosásban, de a célpont megvan. Már messziről lehetett a kacagást hallani ami a Szél liknál fogadott bennünket. Gyors pihenés víz ivás és megint csak várakozás várt ránk. De mi hoztuk a jobbik formánkat (ha fogalmazhatok így), és jól szórakoztunk. Mindeközben aggódtunk alkudoztunk, kacagtunk, mínusz pontok százait gyűjtöttük be, és listát írtunk :)
Ötödik kép: Ugrás a szűk járatokba. Rohanás tojás csomagolás két, levegővétel, futás kifelé. Tanácsok, kérdések, hagyják el fülemet. És a biztos tudat, hogy csapatban dolgozunk. Hogy igenis él az egy mindenkiért mindenki egyért mondás. (uhh és ez most kicsit nagyon is sablonos volt de ez az egész túl összetett a lelkemnek most...) És ekkor az emlék képeim lekorlátozódtak, a por ízére a számban. A bíztatásra, és a tudatra, hogy megcsináltuk. Majd megint csak a kacagás. És röpke kapkodás jellemez ekkor engem. A pontos útbaigazítást most is megkaptuk, de most nem tévedtünk, se el, sem a kalandok nem vittek más útra minket.
Hatodik kép: A ponton túrából kifáradt emberek hada fogadott minket. De a feladat így is feladat volt. igaz kedveztek nekünk és a jó hírt hallhattuk, csak pár méter travizáson kell túllendülnünk. És utunkra engedtek minket lefelé a hegyről. A tizenöt tojással a markunkban. Lefelé menet mi mást is tehettünk mint megint stoppot szerezni. Így hamar és fáradalmaktól mentesen megérkeztünk a kiinduló egységre a Balatonedericsi strandra.
Sokadik kép: ... Meleg van, enni kéne, de a víz hívogat. Fél óránk maradt, hogy mindennek eleget tegyünk, hisz a versenynek még nincsen vége. Hétkor mindenki overallban a parton ült, és feszülten várt. És voltak akik vakmerőek voltak vagy csak szétszórtak. De a beugró feladatuk szerint a víz alatt kellet tölteniük a leírt percek hosszú sorát. És mit érdemelt az a bűnös aki ép tojást hozott ki a barlangból? Remek haj pakolást. Igen mindet egymás fején törtük szét. Apelláta nem volt. Csak pár perc döbbenet, hogy komoly e a dolog. És igen az volt. De ha törni kell akkor tenni kell. Így hát reményeinkkel ellentétben nem dobáltunk meg senkit sem, csak törtünk, de azt nagyon. És kezdetét vette az ember embernek farkasa jelmondat megértése, hiszen az összepárosított csapatok egymástól nyerték el a pontokat. Volt kiknek vacsorát kellett rekord idő alatt gyártaniuk, és igen kreatívak voltak egyesek. Másoknak négykézláb a vízben gumi abroncsot húzni, vagy vödörrel a fejükön minél tovább úszni. Volt akik homokkal tömték a baget. Majd mások ugyanezt a vízben cipelték. Valakinek csak egyszerűen nevettetnie kellett. Voltak csapatok akik a vízen óhajtották fölverni a sátrat. És persze mindenki kikötött a vízben vagy így vagy úgy. De talán a legjobb hír mindenkinek a vacsora volt. Miközben a pontozó bírák elmentek tanakodni, hogy idén, ki hogyan hányféleképpen kapja meg a gumi pontokat, vagy éppen a korrektséget. A sok szétszéledt embert nehéz volt újra összecsődíteni, az eredmény hirdetésre. De a végén sikerrel jártak a rendezők, és megtudhattuk, melyik csapat volt a legelvetemültebb. És kik vitték el a dobogós helyeket. Talán ekkor az egész társaságon a feszült figyelem volt úrrá és netán egy hajszálnyi remény is, hogy elvihetjük a kupát.....
Bennem remény az volt bőven, hiszen egész nap küzdöttünk, és célokat érünk el. Csapatban nevettünk, és hitetlenkedtünk. Így hát az arcunkra döbbenet fagyott, amikor a csapat nevet kihirdették az idei kupa tulajdonosi évre. (és megjegyeztük, jó, hogy nem az eredeti csapat névvel indultunk :)
Igazából leírhatatlan élmény az, hogy állsz a tömeg gyűrűjében és nyújtanak feléd egy kupát cuppanós gratulációkat fogadsz az arcodon, meg elismerő szavakat. Fotók tömkelege készül ekkor. És a későbbiekben csak a remény él, hogy ezek a képek válogatva lesznek még. És persze az első megszeppenés után az út az egész nap áhított kávéhoz vezet, na meg a közös koccintáshoz. Igaz pezsgőt nem ittunk a kupából. De hangulatosan nagy kerek szemekkel néztem a világot, hogy ilyet is tud...
macskanadrág
My life on ski - téli magashegyi barlangásztanfolyam és Sisma feltárás
Szöveg: Egri Laca; kép: Kunish Péter Kagyó
Több mint egy hetet töltöttünk a Canin-fennsíkon. Igyekeztünk újjáéleszteni azt, ami 2006-ban abbamaradt, és igyekeztünk bepótolni valamit abból a hátrányból, amit hosszú évek során halmoztunk föl azzal, hogy az utánpótlás kinevelése helyett is csak magunkörömére tártuk föl, és vetettük térképre a Gortani-rendszer kürtőit, ventóit.
Kacna Jama kutatás újrakezdése (2007) - cseh-magyar együttműködés Szlovéniában
Szöveg: Egri Laca
Dimbes-dombos erdős táj, kisvárosok, ipari létesítmények, távvezetékek. Jellegtelen, ember által megművelt és belakott környék… Ki gondolná, hogy Szlovéniában az A1 autópályán dél felé autózva éppen a trieszti elágazás után egy-két kilométerre egy monumentális föld alatti világ fölött haladunk el?
A Kačna Jama (Kígyó-barlang) 200 méteres bejárati aknája alján, a sejtelmesen beszűrődő felszíni fény foszlányaiban álldogálva, beláthatatlan méretű járataiban bóklászva, az óvatosságot és tiszteletet követelő Reka-folyamot megpillantva már az első alkalommal is megéreztem: ez több mint egy barlang túra.
Kotel 404, Szlovénia
Szöveg: Egri Laca
***
Tizenharmadik órája vagyunk a barlangban, mostmár nemsokára tényleg kiérünk. Már megint leaakadt az a kicseszett beg, mérhetetlen káromkodás, allattam Atyukából áradó csenden hallatszik az elmaradt röhögés. Hogy legszívesebben röhögne rajtam, de nem mer... pedig megtehetné, mert ez az egész igenis vicces. Mármint hogy mi az istent keresünk mi itt... Az előbb kicsit lejjebb épp azt fröcskölte a képembe, hogy attól kap agy ideg rohadást, hogy a karbidcsöve leakad valami cseppkőbe... hát ez is egy igen jellemző mozzanat erre a barlangra.
Kicsit lejjebb Krolltól hallok valami teljesen leépült elállatiasodó nyögést. Már megint Csubakkának képzeli magát...
Kiérek, lerogyok a fűbe a bejárat körüli igencsak síron túli hangulatot árasztó isten háta mögötti karsztbokorerdőben. Csillagos ég, erős szél. Nemsokára még két karbidláng nyikorog a szélben körülöttem társaim sisakján.
Elindulunk vissza a táborba, éjjel 3 óra van. A tűz körül Kamilla, Emőke és Robi fetreng, Norbi valahol már alszik. "Adjatok alkoholt." az első szavam, teljes egyetértésben a többiekkel.
***
Szentgál és a Kőlik-barlang
Szentgál és környéke temérdek érdekességgel szolgál; a község régi épületei, templomai, tájháza, az európai hírű őshonos tiszafás, valamint a Mecsek-hegy oldalában található Kőlik-barlang is ezek közé tartozik. Kisfilmünk e bájos település hétköznapi csodáit mutatja be.
(A barlangról szóló rész az 5. percnél indul.)
Írta és rendezte: Cserkovács Zsolt
Operatőr, vágó: Molnár Péter
Stúdióvezető: Molnár László
Barlangász szakértő: Schäfer István Zsolt
Barlangászok: Fehér László, Fehér Mónika, Klapesz László, Szalay Jenő
Veszprémi Egyetem Barlangkutató Egyesülete
Szentgál Kultúrájáért és Közhasznú Tájékoztatásáért Alapítvány, 2004
A Föld gyomrában
A Mecsek Karsztkutató Csoport által feltárt barlangrendszer mélyén...
Szerkesztő-riporter: Häuszer Edit
Operatőr-vágó: Töttös Márk
Városi Televízió Szekszárd
1999, 8 perc