A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat hivatalos blogja

Barlangtúrák, kutatások

Kačna jama, PF mi így nyaralunk '13 nyarán - egy kezdő barlangjáró élményei, lelkes-hosszú leírása

Kép és szöveg: Gordos Erik

2013. november 07. - Gordos Erik

Emlékszem 2013 nyarának egyik estéjén Pozsonyban ültem frissen végzett alapfokús barlangász vizsga után,   amikor a Lacc rámírt, hogy mehetnék egy szlovén barlangba mert szerinte az nagyon tetszene nekem... Utólag belegondolva addigi legnagyobb barlangász élményem kötődik ahhoz a barlanghoz, a Kačnahoz. Ez az összefoglaló azután készült:

Utolsó önellenőrzés még a „slósz”-omon a fal tövében, közvetlenül a kötél alatt, amikor Lac lekiált, hogy szabad a kötél. Felrakom a mászógépeket. Egy másodpercnyi lélegzetvétel… aztán elkezdek mászni. Sietni kell, minél gyorsabban kellene feljutni a felszínre, hogy az akna bejáratához közeli csörlővel a felszerelésünket tartalmazó bagjeinket felhúzhassuk, és a két utolsó emberünk – Cicanac és Bori – is elindulhasson kifelé. Ők azért maradnak hátra, hogy a majd visszaeresztett kampóra felrakják a maradék bageket. Nemrég érkeztünk csak a kijárati aknához, mind kimelegedtünk, de ők rövidesen fázni fognak. Sokat nem várhatnak tétlenül egyhelyben állva… Mászok. Igyekszek a lehető leggyorsabban. Mászok. Tudom, hogy hosszú lesz ez nekem. Mászok. Lüktetnek az ereim a nyakamban. Mászok. Az első nitthez megérkezek. Átszerelek. Mászok tovább. Próbálok két lábbal a lépőszárba lépni. Mászok. Nem tudom hány perc telhetett el, Lac fényeit már magam felett nem látom. Megállok.

A közlekedő fényemmel a saját párámon keresztül - amit minden lélegzetvétel után fújtatok, mint egy sárkány magam körül - mintegy 10-15 méterre látok csak. Ez kevés ebben a barlangban. Felülről sem szűrődik be a napfény a Kačna jellegzetes ikeraknáján keresztül. Éjjel van. Odakint is sötét van. Egy hatalmas, szinte lapos fal az én világom most, és azon kívül nincs semmi. A kötél, amin lógok, a végeláthatatlanba tart felettem és alattam. Mögöttem sötétség és a láthatatlan hatalmas tér. A szívverésemen kívül egyszer csak egy halk furulyaszót hallok. A faltól magam elfordítom. Három kis apró fényt látok messze odalent. A három lány az… a bagek a barlang aljzatán heverve, és egy kampó látszik még - szintén bagekkel megpakolva -, ami valahonnan fentről belóg a jelenetbe. Mindez barátságos meleg fénnyel megvilágítva. Én vagyok a páholyban. A végtelen színházteremben csend és sötétség. Rajtam kívül nincs más vendég. Igazán nem is történik semmi. Ez egy néma mozdulatlan jelenet, csak a furulyaszó hallatszik halkan, de tisztán... Megpihenek közben, már nem fújtatok, a pulzusom is lenyugszik. A lélegzetem szinte elakad. Vannak ott messze ők, és én itt magam. Merengésemből egy hang térít magamhoz. Először nem értem. A kép rabja vagyok. Majd mint egy legyet, elhessegetem e látványt, és másodszorra már tisztán értem a kérdést. A kötél szabad. Ekkor az egyik fénypont átváltozik Böbbé, és elindul odalent a kötelem irányába. Magam a fal felé lendítem és mászok tovább, közben kísér az Indulj el egy úton dallama…

Az ikeraknák látványa lentről (Leó képe)

2013. szeptember 5-én, csütörtök késő délután indultunk el Lac Suzukijával négyen ( Lacc, Bori, Cicanac és én) Budapestről a szlovéniai Divača városka felé, hogy a Karszt-hegység egyik barlangját megnézzük. Ott van a karsztkutatás bölcsője. A kis autóban a felszerelések miatt szűken, mégis kényelmesen tettük meg az utat szinte végig autópályán. Talán egy órával éjfél előtt érkeztünk meg a városka mellé, a Divaška jama nevű barlang közvetlen közelében levő táborhelyhez. A Divaška jama barlang a turoni korú mészkőben nem méreteivel, hanem képződményeinek szépségével kelti fel a figyelmet. A táborhelyen cseh ismerőseink szívélyesen fogadtak. Éjfél környékén a másik autónk is megérkezett, benne Gergővel, Leóval, Böbbel, Csabesszel valamint Ábellel. Jó hangulatú társalkodás, ismerkedés és evés-iszogatás kezdődött a két csapat között. A Papp Ferenc Barlangkutató Egyesület pár év óta vendégeskedik a Tomáš Roth vezette, többnyire Plánivy cseh csapat tagjaiból álló különítménynél, és aktívan kiveszi a részét a kutatásban. Mindenki a másnapra gondolva, reményekkel eltelve merült álomba az éjjel.

Másnap, pénteken úgy alakult a terv, hogy akik tőlünk vasárnap kénytelenek hazautazni, azok fognak aznap a legtovább behatolni a barlangba, és látni fogják a barlang talán legszebb, és egyben legveszélyesebb részeit. A következő nap pedig elmennek egy közeli bontáshoz. Mi pedig – akik ráérnek hétfőig – kezdünk a közeli bontással, és másnaptól - kárpótlásul - lent fogunk bivakolni.

Gergő, Leó, Böb, Csabesz és Ábel feladata az volt, hogy eltúrázzanak a barlang ÉNy-i részén lévő, térképen is jelölt végpont irányába és vissza, miközben segítenek a cseh barlangi búvároknak a felszerelés szállításában. Ehhez kaptak két csónakot is segítségül. Ez egy olyan barlang, ahol a víz az úr. A Reka nevű folyó a barlangot kb. 3 km-en érinti, nem messze tűnik el a felszínről a Škocjanske jame barlangnál, majd légvonalban kb. 30 km-nyire jelenik meg ismét és ömlik a Trieszti-öbölbe. Csak pár százaléknyi a felderített hossza a Rekának, amit a föld alatt megtesz, és a Kačna által is ismerünk. Emiatt is tartogat még sok felfedezni valót ez a titokzatos barlangrendszer. Erős esőzések idején a barlang hatalmas járatainak akár a ¾-e is víz alá kerülhet. A jelenlegi száraz időszakban volt a feladata e kis csapatnak leküzdeni a visszamaradt kis tavakat a csónakokkal. Visszaútjukon a csónakokat a 2-es bivak közelében található Ogabno-tónál hagyták. Kb. 16 órás túra után értek vissza a táborba, szombat hajnalban. Szombat reggel csak még jobban felcsigázta kíváncsiságomat Csabesz és Ábel lelkes élménybeszámolója a barlangról. A barlang Hojkerjeva Dvorana nevű ágában található szifonon túli merüléssel a cseh búvárok jelentős új részt találtak a hétvégén, aminek térképezése és további kutatása a következő expedíciók feladata lesz.

a_huzorendszer_es_csorlo_cicanac_kepe_1.jpg

abel_utja_le_leo_kepe_1.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A húzórendszer és a csörlő ill. Ábel útja le (Cicanac és Leó képe)

A Lac, Cicanac, Bori és én aznap pénteken megnéztük az elsők leereszkedésének pár méterét a Kačnába, miközben megcsodáltuk a felette kialakított húzórendszert és csörlőt. Aztán rövid időre meglátogattuk a városka melletti Risnik nevű hatalmas „leszakadást” a tájban.

risnik_1.jpgRisnik (Cicanac képe)

A Vitkov dihalnik nevű bontás körülbelül a barlang ún. Labirint nevű része felett található. A bontás célja, hogy egy gyorsabb lejutási útvonalat találjunk a felszín és a már említett barlangi rész között. A Reka nagy vízszint-ingadozásai és az eddigi normál úton való megközelítése a barlang ÉNy-i részeinek komoly expedíciós erőfeszítéseket igényelnek. Egy szerencsés bontás jelentősen megkönnyítené az említett szakasz további kutatását. A figyelmet magára a Reka magas vízszintje idején itt tapasztalt erős huzattal keltette fel. Szóval mi, felszínen lévő magyarok és két cseh (Tomáš és „Polievka-Leves”) ott, aznap bontottunk. Négyen lent, ketten kint voltak és a lenti hűvös miatt cseréltük folyamatosan pozíciónkat. A bontás körülbelül tíz méter mély lehet és pár év óta csak alkalomszerűen folyik benne a munka, ami a nagy távolságnak tudható be itthonról. Fontolgatják a bontás befejezését is. Másnap a - már Kačnát megjárt - Gergő-féle magyar különítmény ezt megismételte és talán visszaadta Tomáš hitét a bontásba, mert ismét jól helyről jött a huzat.

Szombaton elérkezett számomra a nagy nap, életem első barlangi bivakolása. A bivak barlangban alvással, vagy alvás nélküli hosszabb pihenőt jelent. Lac szigorúan csak a legfontosabb dolgokat pakoltatta be velünk a bagjeinkbe. A csőrlő segítségét mi is kihasználtuk és így nekünk sem kellett ereszkedés közben a felszerelésünket is vinni. Létezik két út is le. Az egyik egy kitettebb út - az ún. „Vertical Direct” - kevés megosztással, a másik normál út több megosztást tartalmaz és ezt szokták gyakrabban használni. Mi is az utóbbit választottuk. Az úton lefelé minél nagyobb óvatossággal kell a falakhoz hozzáérni. A könnyen pergő kődarabok veszélyeztethetik az alattunk közlekedő társunkat. Pár méter után érezhetően növekszik a páratartalom. Uralkodó szín a zöld. Egy esőerdő részletének is beillene az a látvány, ami a bejárati szakaszt övezi. Döbbenetes a meredek sziklafalba véset régi lépcsőnyomok és kiálló vasrudak, amik az egykori kutatók lejutását kívánta segíteni egykor. Ugyan csak két jellegzetes „lyuk” látszódik a legtöbb bejárati ikeraknáról készült fényképen, mégis felépítését leírni elég bonyolult. Tulajdonképpen összeoldódott párhuzamos aknák együttese. A mélyére megérkezve – Cicanac bátorító jelenlétével - egy hatalmas, felszínről behordott szerves anyagokkal teli törmelék halmon találtam magam. Innen, de már ereszkedés közben is - az akna alsó szakaszán –feltekinteni a kinti napfényt sejtelmesen beeresztő ikeraknára gyönyörű látvány. Megérkezési helyünktől nem messze a törmelék halom egyik oldalának az alján világháborús sisakok hevernek és egyéb tárgyak.

leo1.jpg

Az egyik akna fentről való megközelítése ill. az ikerakna lentről (Leó képe)

Elindulva a barlang belsejébe – keleti irányba - az ún. Kalvária felé érezhetően alacsony a hőmérséklet. Ez a barlang hideg pontja, ami a bejárati és a barlangi szakasz között található. Itt a hőmérséklet kb. 4-5°C körüli, szemben a barlangban átlagos kb. 10-11°C-os hőmérséklettel. Túrázni ennek a barlangnak a folyosóin és termeiben vegyes érzéseket keltenek. A szórt fénnyel is mindössze egy kis részét látni a terem vagy folyosó falainak. Egy-két baggel megpakolva kisebb-nagyobb „dombocskákat” kell leküzdeni. A lehető legóvatosabban kell közlekedni még ekkor is. A tájékozódást olykor egymástól változó távolságban elhelyezett macskaszemek könnyítik meg és irányítanak minket a legrövidebb útra célunk eléréséhez. Olyan érzése van az embernek, mintha éjjel túrázna egy hegyen, vagy egy idegen bolygón való sétát is valahogy így lehetne elképzelni. A 2-es bivak elérésében olykor biztosítókötelek segítették utunkat. Cseh barátaink az Ogabno-tó közelében bivakoltak, a mi helyünk pedig nem messze – csak pár percnyi útra – volt tőlük. Állítólag az itteni bivakok luxusnak számítanak a többi nagyobb barlanghoz képest. Iható víz, emberi szükségletet elvégző hely és „biztonságosabb,nyugodtabb” hely megvolt - amik talán legfontosabbak - hogy csak párat említsek.

300_kacna_jama_viz_3.jpg

A barlangi mozgásunk útvonala (kép a netről)

Aznapi feladatunk előtt - bivakos berendezkedésünk közben még - gyorsan elkészíthető, minél laktatóbb meleg táplálékot vettünk magunkhoz. A Peščena dvorana nevű résznél egy kb. 1 méteres szifontóból kellett volna kirángatni köveket egy majdani merülés előkészítése érdekében, ám elégé reménytelennek tűnt a helyzet. Odaérkezésünkre a csehek már javában dolgoztak a helyszínen. Mi nem is fértünk hozzá a bontáshoz és csakhamar ők is abbahagyták. Az gond a vízen, a köveken a szűk helyen kívül az idő volt. Kevés időnk állt rendelkezésünkre ez alkalomra és a lehető leghasznosabban próbálta azt mindenki kihasználni. Közvetlen közelében volt egy nem túl magas (10-15m-es), de annál tagoltabb és agyagos rétegekkel borított cseppköves kürtő féleség, amit a Lac kimászott, hogy megbizonyosodjon nincs-e folytatása. Egy ilyen feladat nem túl könnyű és elég sokáig is tart. Érdeklődve tanulmányoztuk mozdulatait és módszereit, ám idővel a tétlenséggel és a hideggel kellett nekünk megfigyelőknek megbirkózni. Az idő egyébként gyorsan, észrevétlenül telik ilyenkor. Egyszerűen nincs mihez viszonyítanunk. A bivakunkba visszatérve ismét kiadósan megvacsoráztunk. Szerintem a barlangász lányok a legtöményebb ételeket - élvezettel és sokat - evő nagyon jó alakú női a világnak. A bivak „estére” egy kb. 2,5 x 8 m-es fólián való fetrengéssé, állandó nassolások, rekeszizmot edző röhögések és megszállt pillanatok színhelyévé változik. Majd eltettük magunkat másnapra úgy, hogy lekapcsoltuk a lámpáinkat.

73374_580860065305297_138875190_n.jpg

slovinsko09_2013_jindra013.JPG

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

Ébredés a bivakban és egy Plánivy kép 

A vasárnap reggelt a kb. 230 m mélységben 5-6 sípszó jelezte és a fejlámpák bekapcsolása. A közérzetem sokkal jobb lett aznapra. Előző nap még nem voltam hozzászokva a barlang feltételeihez : a klímához, a közlekedéshez stb. … Lassú ébredés és ismét egy kiadós reggeli után neki is vágtunk következő feladatunknak. Utunk az Ogabno-tón túlra vezetett, amit a már említett 2 csónakkal tettünk meg. Az Ogabno-tó fontos szerepet játszott a barlang feltárásának történetében a ’90-es évek második felében. Hajdan az itt található szifont átúszva, leszívva majd a „mennyezett” lerobbantásával és így tóvá alakításával tárult fel több km-nyi új ismeretlen rész. Egy hatalmas terem emelkedőjének a végpontja közelében várt a Lacra ezúttal egy ablak megközelítése. A feltételek talán picit még kedvezőtlenebbek voltak, mint előző nap. Végül is egy kb. 50 m-es járatot találtunk, amit még fel kell majd térképezni. Azonban úgy tűnik ez sem kecsegtet továbbjutási lehetőséggel. Kötelességeink elintézésével elindultunk a barlang DK-i ága felé, a Rekához jutalomtúrázni. Egyébként abban a részben térképeztek ill. fotóztak cseh társaink közül páran. Szerencsére nagyon alacsony volt a vízállás és így egészen a Vízesésig el tudtunk jutni. Különös egy világ az odalent. Ott egy folyó a mélyben. Pont olyan, mint ha a felszínen lenne… csak épp örök sötétségben van. Mi pedig ott ültünk, feküdtünk a partján, lógattuk a gumicsizmánkat a vizébe miközben kavicsokat válogattunk. Hatalmas mennyiségű szerves anyag és szemét jut le ide, ami főleg a Rekának köszönhetően kerültek oda. Megismétlem, a vízszintingadozás mértéke elképesztő, ennek bizonyítékai elég egyértelműek odalenn… Ezzel az egyetlen ablak feladattal és túrával az a nap is gyorsan eltelt. Bivakunkhoz visszatérve ismét rövid vacsora és pakolás után már indulnunk is kellett ki a felszínre. Számomra a legemlékezetesebb emlék a kivezető út marad, nem mintha annyira ki akartam volna jönni. Inkább arról van szó, hogy egyre otthonosabban kezdtem magam érezni és a kivezető út változatos kihívásokat nyújtott, amikre már jobban tudtam koncentrálni és kiélveztem a helyzet különlegességét. Párszor, mikor megálltunk, hogy bevárjuk a picit lemaradó hátsó embereket, lekapcsoltuk a lámpáinkat és abban gyönyörködtünk, ahogy a fényeik halványan megvilágítják a magas járat falát a távolból.

Mindeközben Gergő és Leó csapata vasárnap megnézte, még hazaindulás előtt a Divaška jama barlangot és a Rakov Škocian szurdokot. Utóbbi helyen a kiszáradt folyó miatt a barlangos részeken elviselhető átázással keresztül is tudtak gyalogolni.

………

Hétfő hajnalra kisebb eső jött, amit annak ellenére túléltünk a felszínen, hogy sátrainkat a vasárnap hazainduló négy ember magával vitte. Logisztikailag úgy oldottuk meg a hazautat a kis Suzukival öt emberre (Böb mindkét csapattal lent volt és a hazaúton velünk tartott), hogy cserébe minden nélkülözhető dolgunkat előtte egy nappal hazaküldtünk. Dél körül az utolsó csehek kimászását megvártuk a Kačna torkánál, majd elbúcsúztunk egymástól. Nem messze, egy hatalmas mészkő fal tövéből nyíló kisebb barlangot, a Bukovnikot látogattuk meg még ezután. Az ebédünket pedig a Risnik peremén fogyasztottuk el indulás előtt. A hazaút hosszú volt és fárasztó, de épségben megérkeztünk Budapestre éjfél körül.

csapat.jpg

Hétfő reggel a felszínen levő magyarok és csehek, páran már otthon ill még lent (Plánivy képe)

Barátaink nagyon kedvesek és tenyerükön hordoztak a hétvégén. A barlang is kegyes volt hozzánk. Én megpróbáltam túlélni. Remélem, hogy a későbbiekben sokkal több hasznot fogok jelenteni, és ezzel is meg tudok valamit majd hálálni azért a segítségért, amit én kaptam. Amit csinálunk, nem a veszély keresése. Mindössze gyermekként szeretünk egy furulyával vagy egy rajztáblával napokat eljátszani. Legfontosabb dolognak azt tekinteni, hogy a másikra figyeljünk és ügyeljünk. Felfedezni, alkotni. Mentális és fizikai képességek kellenek oda eljutni, de legfőképpen tisztelet a helynek.

… Mászok. A levegő egyre frissebb. A csörlő egyszer csak elindul. Ez azt jelenti, Lac már fent van. Mászok. Nem tudom, hogy vajon már a szabad ég van-e felettem vagy csak egyszerűen nincsenek csillagok. Böb fényeit olykor magam mögött, mélyen megpillantom és pár szót is váltunk. Pár növény jelenik meg a falakon. A csörlő hangja a furulyaszót egyre jobban elnyomja. Fentről fény világítja meg a sziklák, bokrok körvonalait. Már nem is kell a kötélen lógnom, lépkedek. Nincs messze a csörlő. Pár méter már csak fel. Nehezemre esik, de inkább még akasztok mindenhova. Lépkedek fel. Nagyon melegem van, szomjas vagyok és bármit megennék. Felérek. Lac mindössze rövidgatyában van és… párolog minden porcikája. Görcsösen markolja és tekeri a csörlőt, szemében eltökéltség. Pillanatra megtámaszkodok tátott szájjal. Tekeri megállás nélkül. Egy pokoli mozgatórúgót tudnék így elképzelni megtestesítve csak. Meg nem áll. Pár cuccot leveszek magamról és beszállok a tekerésbe. Időnként az akna felé pillantunk, pedig tudjuk nagyon messze van még a vége. Hamarosan Böb is felér. Ő is csatlakozik. Felváltva tekerünk. Még egy adag sem jött fel és vagy két forduló még lesz… úgyhogy csak tekerjük… Szlovénia, Kačna Jama, a világ végén eldugva, egy lyuk szájában, éjjel fél kettőkor mi így nyaralunk…

 

Résztvevő PFBE tagok: Egri László, Maucha Gergő, Marosvári (szül. Szabó) Etelka Liza, Gordos Erik

+ Váczi Ábel, Egri (szül. Kiss) Borbála Mária, Polyák Ágnes, Szabó Lénárt és Gergely Csaba

 

Gordos Erik, http://www.pfbke.hu/

cseh barátaink honlapja: www.planivy.cz

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

A bejegyzés trackback címe:

https://barlangaszat.blog.hu/api/trackback/id/tr8512143475

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.